Miért nem veszik komolyan az emberek, amikor morog a kutya?

Ma konkrétan az történt, hogy jöttünk fel a sétából. Éppen telefonáltam, közben kotorásztam a zsebemben a kulcsomat keresve, pórázba beakasztva a karom. elég szűk a kapunk. Erre a túl oldalból átjön egy srác és elkezd nyúlkálni a kutyám felé, aki persze egyből morogni meg ugatni kezdett, ráadásul ugye pórázon volt, tehát menekülésre lehetősége nincs, és beszorítva a kapuhoz, ami ráadásul a területének a bejárata. Azonnal kinyomtam a telefont és mondom a srácnak, hogy nem kéne a morgó kutyát simogatni. Erre az egyből nekem esett, hogy mit vagyok úgy oda, úgysem harapja meg. Hát mondom neki ha meg majd mégis, akkro meg én leszek a hibás, meg feljelentve és különben is had döntsem már el a saját kutyámhoz ki érhet hozzá. Ez meg ott nyúlkált továbbra is, kutyám ugat, vicsorog, ez meg magyaráz nekem, hogy ő különben is ismeri a kutyámat, látta már és milyen egy bunkó vagyok, ő nem hozzám jött ide hanem a kutyámhoz! :O Azt hittem megáll az eszem. Elhiszem, hogy már találkoztunk az utcán és akkor odament a kutyám hozzá megszaglászni őt, azt is el tudom képzelni, hogy akkor meg is simogatta, de ez még nem jelenti azt hogy megismerte a kutyám vagy hogy egy ilyen helyzetben nyúlkálni kéne, meg úgy egyáltalán, annyira nem lehetünk nagy haverok, ha látott vagy kétszer de én meg sem ismertem őt.

De ez nem egyedi eset, volt már hogy a körúton is volt ilyen jelenet és mikor szóltam, még velem ordítottak, hogy mit fáj az nekem, hogy megsimogatják meg egyébként is milyen bunkó vagyok, nem úgy mint a kutyám, aki tök aranyos. :S És olyan is volt, hogy fakénél hagyva tovább akartam sétálni és még követtek pár méteren át lehajolva a kutyám felé. :O Döbbenet, milyenek az emberek és nagyon-nagyon zavar! Ha nem lenne ilyen bizalmatlan, akkor is zavarna. Én sem simogatok meg minden gyereket, aki szembejön az utcán, csak azért mert aranyos, miért lenne más a kutyám, mint másnak a gyereke?