Miért ítélik el a kistestű kutyákat? Titeket nem szoktak cikizni?

23:20!Nagyotmondás helyett,inkább járj még 2-3 évet suliba.Alig tudtam kijönni az írásodból.

Nekem kuvaszom van és megvéd ha úgy van,tesóméknak pedig egy kis yorki-juk,és Ő is megvédene,kis méregzsák,akkor is ha nem kellene.Csak az a baj,hogy Őt ellehet intézni egy apróbb rugással.Ezért gondolom azt,hogy jobb a nagytestű kutya.De én mindegyiket szeretem :)

"most olyanokat kérdezek, akik utálják a yorkiekat, csivavákat, és a hasonló kutyákat: MIÉRT?"

Ilyen vagyok, azért mert:

-soha nem harapott még meg kutya, csak egy ilyen kis vakarcs minden ok nélkül és minden figyelmeztetés nélkül

-mert egy ilyen kirohangáló, mindenkit megtámadó vakarcs miatt nem mertem biciglizni a kedvenc helyemre amíg élt az a kutya

-mert egy ilyen vakarcs miatt esett el a nővérem biciglivel nagyon súlyosan, mert kirohant és a bokája után kapkodott és ő nem akarta elütni(bár meg kellett volna tennie)

-mert nagykutyával még soha nem volt hasonló élményem, mert azokat megnevelik mert számít ha megharap, ellenben ezekkel a kis vakarcsokkal, amiknek elnézik

És végül egy sztori egy ilyen kis vakarcsról:

velünk szemben lakott egy, rendszeresen kiszaladt és ijesztgette a gyerekeket, felnőttekbe harapott bele, elestek miatta a biciglisek. Egyszer arra jött egy helyi motoros aki ismerte, elesett miatta, majd egy gyors mozdulattal mikor a földön feküdt és az még mindig támadta, elkapta a nyakát, becsöngetett a gazdának és átnyújtotta a döglött kutyáját(ahogy elkapta eltörte a nyakát). És ezzel sok évnyi szenvedésnek vetett véget, rengeteg harapás, esés, akár súlyosabb balesetet, vagy csak félő gyereket okozott az a kis dög. És a környéken sok nagy kutya van, azokkal soha nem volt ilyen gond, mert azt nem hagynák ilyen sokáig. Egy ilyen kutya miatt az utcában akkor élő kisgyerekek mind utálni fogják az ilyen kis dögöket felnőttként. És csak egy kutya volt. Számold ki, akkor hány ilyen lehet.

Én is pont ezen filózóm már egy ideje. Én állatvédő vagyok, mindenféle kutya fordul meg nálam, kicsi is, nagy is, szelíd is, agresszív is. Aztán most (személyes okok miatt) egy kutya van csak nálam, a sajátom, egy mentett yorki. Mit sok más kutyásnak, nekem is voltak előítéleteim a yorkikkal, csivavákkal, kisp*cskakutyák. Aztán jött Ő, és nálam is ragadt. Hihetetlen fazon, és hát mivel és kutyának kezelem, hát az is lett, igazi temperamentumos, vagány, szaladgáló, dagonyázó kutya. Persze kell rajta dolgozni, szocializálás nehezen indult (de ez elsősorban a múltja és nem a fajtája miatt volt gond) és hát ő terrier, tehát kemény kéz kell hozzá, mert mindig bepróbálkozik valamivel.

A gond nem a kutyákkal van, hanem a gazdikkal. Kicsi, cuki, hát akkor kezeljük plüssként. És itt tönkre is van téve a kutya, idegbeteg, antiszoc, kezelhetetlen lesz. És ami igazán aggasztó hogy a gazdi nem is tud erről az egészről. A kutyát hibáztatja mindenki, pedig az ilyen viselkedést a gazdi okozza azzal hogy nem engedi más kutyához, felkapkodja (ez növeli a kutyában a bizalmatlanságot más állatokkal), ágyba, kanapéra engedi (ezzel átadja a falkavezér szerepét és további dominancia problémát szül), asztalnál eteti, sétánál arra megy amerre a kutya akar, akkor játszik amikor a kutya akar stb... sok kis apróság ami fel sem merül a laikus gazdiban hogy rossz...

Tehát nem a kutyát kell utálna, SOSE A KUTYA A HIBÁS, mindig az ember és a hozzáállása.

Személyes véleményem szerint, a yorki belül kutyább mint néhány punnyadó nagy kutya. Pörög, sétál, szalad, ugat, szagol, hempereg, csóvál, nyalogat, eszik, iszik, pisil, kakil. Pont mint egy dobermann, bernáthegyi, dalmata, labrador, husky, spániel.