Aki kutyát, macskát bent tart a lakásban, az miért teszi?

A macskáink azért bentiek, mert minden kijárós macskánk elpuszult max. 3 éves koráig (volt, amelyiket elcsapta egy autó, volt, amelyik egyszerűen eltűnt, volt, amelyik beteg lett (pedig oltva volt, más betegséget kapott). Nem azért választottuk, szeretjük őket, gondoskodunk róluk, hogy folyton elveszítsük őket! Amikor egyszer egy hét alatt vesztettünk el 2 macskát a 3-ból, akkor döntöttünk úgy, hogy hozunk neki társat, és mindketten bentiek lesznek (amelyik megmaradt, az még nem volt kijárós, mert a télen bent nevelkedett) Most már 8 évesek, megszokták a benti életet, jól megvannak együtt, és biztonságban vannak.

Jó, vidéken talán nincs annyi veszély, mint nálunk a kertvárosban, falun én is kiengedném. De beengedném, ha: túl hideg van, ha rossz az idő, ha beteg, esténként, ha társaságra vágyik stb. A kijárós időszakban is benn etettünk, hogy ne járjanak a mieink kajájára más macskák.

A kutyáink mindig kinti-bentiek voltak. Ugyanaz érvényes: ha túl hideg van (vagy mostanában túl meleg), ha téli estéken kell a társaság, mert már sötétben érek haza, ha beteg, ha zuhog az eső, ha villámlik, ha petárdáznak, ha öreg már stb., akkor igenis beengedem. Egyrészt a hideg, még ha bírja is, nem tesz jót az ízületeinek, a korábbi kutyánknak így is a hátsó lába "adta fel":(, másrészt szeret a "falkával" lenni, és miért ne járna neki is egy kis kényelem?

Ami a szőrt illeti, takarítani kell, ennyi. Ha minden nap csinálod, akkor csak pár perc naponta.

Valahol igazad van. Nem egy ház, vagy lakás lenne az életterük. Az ember viszont önző egy állat. Neki kell és kész. Nekem is, kertes házban, benti macsek van. Kiengedném, a kutyáim meg néznék, mi működteti belülről.

Az is igaz, sok bent tartott állat, a nagy szeretettel van jobban kínozva, mint falun a kintiek.

A cicám kinti-benti, a kutyám kinti, de néha beengedem a házba séta / játék után, hogy ott legyen velem, amíg én teszek-veszek. Panelban én sem tartanék állatot. Kutyát azért nem, mert szerintem sem lakásba való (néhány kisméretű kutyától eltekintve). Az én kutyám nem szeret sokat bent lenni, inkább kint játszik. Természetesen NEM ÍTÉLEM EL azt, aki nagyobb kutyát is tart panelban, amíg az igényeit tudja biztosítani, hiszen ott is lehet boldog kutya, de olyan fajtát is kell választani.

Amíg panelban voltunk akkor fogadtam be a cicám, nem volt más esélye, de a szívem szakadt meg, mikor az ablakban ült és keservesen nyávogott. Egyszerű házi cica, nem tenyésztett fajtatiszta, neki nem való a bent lét. Csodás érzés volt mikor átmentünk kertesbe, és kimehetett. Nyilván féltettem és féltem, de boldogabb azóta is, mint valaha. Éreznie kell a füvet a mancsával, a szellőt, az esőt, a napsütést, testközelből hallani a madárcsicsergést. Azt az időt is sajnálom, amíg "megfosztottam" ezektől. Én így gondolom.

Nekem pitbullom van.

Mivel rövid szőrű, ezért hidegben nem is lehet kint (ha megnézed a magyar fajták nem rövid szőrűek, pont a tél miatt).

És mivel nagyon emberbarát, ezért nem zárhatom ki az életemből. Ő azt szereti, ha a közelünkben van. Nem kizárva a kertbe egyedül.

AMúgy kinti-benti kutya, mert kertes házban élünk. Amikor magunkhoz vettük, még lakásban éltünk.

Ha belegondolsz, a "vidéki" kutyák, amiknek "kertben a helye", nincsenek sétáltatva sem, merthogy minek, ott a kert. És nevelve, szocializálva sincsenek rendesen.

SZóval az a kutyatartás kicsit más, amikor csak házőrzésre van, és maradékkal etetik. Mint az, amikor a család része, és minőségi táppal etetik, és nevelik.

Más felfogás, ennyi.