Szoktál gyerekként tekinteni a kis kedvencedre?

"Az egyik ismerősöm szokta viccből narrálni a macskáját, amiben önmagát szolgaanyunak hívja" Fuh, na én ettől abszolút hánynék. Mikor valaki E/1-ben ír vagy beszél a kutyájáról... Huh.

"Ma az új anyucim betett egy gurulós nagy dobozba, és azt mondta, hogy hazagurulunk vele hazáig, ahol az egész életemet eltölthetem majd. Nem ismerem még anyucit, de már most szeretem stbstb" - most kb szó szerint idéztem egyet facebookról, pár hónapja láttam, azt hittem falnak megyek.

Én nem tekintem a gyerekeimnek a kutyáimat, de ugyanúgy nevelni kell őket, foglalkozni velük, lefektetni a határokat és így tovább. Szerintem fontos helyén kezelni, hogy a kutya az kutya, az ember az ember, de ettől függetlenül kicsit tényleg hasonlít egy örökös gyereknevelésre a kutyatartás. Ezért is gondolom, hogy minden párnak a közös gyerek előtt érdemes kutyát tartania, mert ha már az gondot okoz, vagy az nem megy, akkor az sokat elárul magukról.

Amúgy ilyen kérdésnél miért pontozzák le a másikat? :D Ha ő nem szokott úgy hivatkozni az állatra, mintha a gyermeke lenne attól még a kérdésre rendesen válaszolt. :D vagy ismerik és tudják, hogy hazudik? :D

"Szoktál gyerekként tekinteni a kis kedvencedre?" Nem azt kérdezte, hogy helyes e gyerekként tekinteni egy állatra. Ez inkább csak statisztika.