Szoktál gyerekként tekinteni a kis kedvencedre?

Mentálisan nem.

De rengeteg a hasonlóság. Az állataim olyanok, mint az örök kisgyerekek. Gondoskodni kell róluk, tanítani kell őket, figyelni kell rájuk, vigyázni hogy ne kerüljenek veszélybe, meg kell oldani a felügyeletüket, gondoskodni az egészségvédelmükről stb.

Viccesen szoktunk gagyogni, hogy mamapicicicája, párom meg simán elhízeleg a másik macskának, hogy hát megjött apa, itthon van már, gyere apához. De attól még macskák, macskaként bánunk velük, nem helyettesíti a gyereket. Pl. az kifejezetten irritál, mikor anyám mondja, hogy jön "unokázni", mikor mondjuk elutazunk. Nem, macskát etetni jön.

De olyanba mondjuk én is futottam már bele, és kaptam fura pillantásokat, hogy kollegáknak beszéltem a macskákról, és mivel ketten vannak, a nemük alapján utalok rájuk olyannak, aki nem ismeri őket. Van a nagyfiúnk (és ez most nem elírás, szándékos a hosszú Ú, nem fiunk, hanem fiú cicánk, fiúnk), a másik cicánk meg inkább az enyém, ő az én pici lánykám. Szóval egyszer meséltem bent, hogy a nagyfiú így, a picilánykám úgy, és csak a fura pillantásokra esett le, hogy hogyan is hangozhat ez másnak. :D Pedig nincs mögötte semmi, csak egy nagy dagi kandúr, és egy aprótermetű lánycica.

Nem tartom a gyerekemnek és nem tekintek rá úgy, de használom azt a kifejezést, hogy "Gyere apához/Menj oda anyához".

Nagyon nagyon szeretem, de attól még kutya marad.

"és ez most nem elírás, szándékos a hosszú Ú"

KÖSZÖNÖM, halálra idegesít a "fiúnk" (mármint a mi fiú nemű gyerekünk) kifejezés. :D

Amúgy ismerős, szüleimnek még régebben volt egy Dezső nevű kutyájuk, mikor mesélték hogy Dezsővel mentek kirándulni, kaptak fura nézéseket, meg faggatták őket ismerősök hogy mégis kicsoda az, a kisfiuk? :D

Saját kisállatom nincs, de én is szoktam pl. "kiscsaj"-ként hivatkozni szüleim szuka kutyájára.

Mindketten örökbefogadott kutyák. Attól, mert a gazdik vezetik nekik ezeket az oldalakat, még nem tekintenek rájuk gyerekként.

[link]

[link]