Szoktál gyerekként tekinteni a kis kedvencedre?

Olyan értelemben igen, hogy a két macskának MINDIG A másik kajája, játéka stb-je kell, csakis oda lehet feküdni, ahol a másik is épp lenne stb. Pont mint két veszekedő kistesó az oviban.

De ennyi, azért nem felejtem el, hogy állatok. Nagyon szeretem őket és mindent megadok nekik, amit tudok, de ők azért akkor sem ugyanazok, mint a gyerekek.

Bizonyos szintig oké, mert végülis egy másik élőlény, akiről te gondoskodsz, valamilyen szinten függ is tőled. D

e amit te is leírtál, hogy sokáig rá sem lehetett jönni, hogy a kutyájáról beszél, az már számomra beteges.

Én a kertünkben élő énekesmadarakról szoktam néha így beszélni, de csak akkor ha kettesben vagyok a párommal, pl. "megetetem a pici babáinkat", mert mi szoktunk azon poénkodni hogy mennyivel jobbak mint egy gyerek. :D

De ez egy belsős vicc, én speciel mások előtt nem beszélnék így.

Van olyan ismerősöm, aki így beszél a kutyájához (pl.: "gyereee, anyu ad neked vacsorát"), szerintem elég mókás, de nem zavaró. Nem tiltja semmi.

Nem tartom egészségesnek.

Az állatot állaktként kell szeretni, nem gyerekként.

Sajnálom.

Kölyökkutyám van, nem lehet nem gyerekként tekinteni rá. Nevelni kell, szeretgetni kell, tanítani kell, gondoskodni kell róla. Miben más ez, mintha gyereked lenne? :D Jó persze mások előtt nem úgy beszélek róla, mintha a gyerekem lenne, az gáz. De nagyon szeretem és megadok neki mindent.

Igazi gyerekre még nem vágyok, iszonyatosan irritál a babasírás és a gyerekhiszti. Pedig nő vagyok, de hozzájuk nincs sok türelmem. A kutyákat viszont tényleg imádom, annyi szeretet és önzetlenség egy emberben sincs, mint bennük, főleg nem a gyerekekben.

Az, hogy valaki úgy beszél magáról, hogy "anyu", még nem jelenti azt, hogy gyereknek tekinti az állatot.

Én is azt mondom a cicának , hogy gyere a mamához, mégse tartom a gyerekemnek.

A másik viszont, hogy én etetem, gondoskodok róla - pont úgy, mint egy gyerekkel tenném.