KASZTRÁLÁS Kutyán, macskán, bármint. MELLETTE vagy ELLENE? (Te hogy állsz ezzel? )

"A kutya személyéről csak annyit hogy tapasztaltam más kutyájánál. Valahogy úgy tudnám mondani, hogy nem ugyanolyan tökös! :D És most ironikus szegénynek a szójáték.

De erre is írta valaki hogy nem változott a kutya személye."

Én voltam. 4 éves volt akkor, kan kutyákkal agresszív. Nemhogy nem lett annyira tökös, később már a szukákkal is, sőt gyakorlatilag minden élőlénnyel (az emberen kívül) agresszív lett. Soha nem volt támadásra tanítva, soha nem volt csibészelve. A bűn csak annyi, hogy kissé rá lett hagyva a viselkedése. Tehát "ment a természetes útján". Szóval mondhatni tökösebb lett, mint előtte volt. Így változott a személyisége.

Persze ebbe aztán beleszóltunk, de ez már egy másik történet. Ami téged igazán érdekelhet, hogy nem lett szelídebb, hanem inkább még védelmezőbb, még provokatívabb, konfliktusba még jobban beleálló lett. Gondolom ugyanígy fejlődött volna a személyisége ivarosan is, csak hogy tudd, ezt sem befolyásolja az ivartalanítás.

"Nyilván a kutya nem eljátssza az anyaságot! Valódi érzésekkel teszi azt amit tesz. Kölykeként gondozza!"

Dehogyis!

Szimpla ösztön. Nem érzések. A szex sem élvezet nekik, hanem fajfenntartási ösztön.

"Valaki épp írta is, hogy saját magával is megtenné, hiszen úgy gondolja előre látja a jövőjét és a konkrét tényét annak, hogy nem akar több gyereket.

És erre is szívesen kitértem volna, hogy vajon ugyanezt magatokkal megtennétek e?"

Ha máskülönben belehalnék az ivarosságomba, nyilván, mint ahogy sajnos meg is esik ez sokakkal. Viszont az embernek vannak fogamzásgátlási módszerei, amivel dönthet, hogy ő nem akar gyereket, és védekezik. Ezeket a módszereket lehet kombinálni. Nem kell lemondani a szaporodási ösztön megéléséről (magyarán: a szexről) azért, hogy ne legyen gyerek. Egy kutyánál vagy macskánál akkor van szex, amikor utód is születhet.

"Amikor egyértelműen a kasztrálás/ivartalanítás mellé álltatok, akkor nem merült fel bennetek az az érzés hogy tárgyként is vehetnénk onnantól magát az állatot?

Biztosan nem a legjobb szó a feltevésre a 'tárgy' szó.

De remélem értitek, hogy mire célzok.

Arra a felsőbbrendűségre amit maga az ember tesz, és hogy valamelyest pont ettől válik tárgyiassá minden élőlény akiket a döntésünk érint vagy éppen róla szól."

Háziasított állatokról van szó. Ha ebbe bele akarunk menni, már a háziasítás ténye óta, azaz pár ezer éve lehetne tárgyként tekinteni az állatokat, a múlt században nem is igen tekintették másnak. Manapság már a felvilágosultabb emberek biztosan nem fogják tárgynak tekinteni őket. Tudjuk, hogy vannak érzelmeik, van személyiségük, erről etológiai kutatások is születtek. De ettől még antropomorfizálni, emberiesíteni sem fogjuk őket, mert az sem helyes. Éppen elég sok dologban kell döntenünk, egy döntés az, hogy a kutyát pl. megvesszük, vagy befogadjuk. Ez is őt érinti, és nem feltétlenül az ő választása. Nem ő dönti el, hogy mit fog enni, mert hiába enne ő ragadozóként nyers húst, ha a gazdája szerint a tápok a jók neki, vagy egyesek már egyenesen vegán módon etetik a kutyájukat is. Az is a mi döntésünk, hogy hol és hogyan tartjuk. Valahol ráfoghatjuk, hogy minden döntésünk tárgyiasítja, de ennyi erővel a kisgyerekek felett hozott döntésünk meg a gyereket tárgyiasítja, nem? Igaz, őt meg tudjuk kérdezni, de nem feltétlenül azért, mert az ő akarata szerint fogunk utána cselekedni. Ha a kisgyerek nem akar oviba menni, nem visszük el? Elvisszük. ha nem akar iskolába menni a kicsit nagyobb? Nem akar oltást kapni, mert nem érdekli, hogy az milyen betegségtől védi meg, csak fél a szuritól? Akkor őfelettük is mi, felnőttek döntünk. Felelősségünk van felnőttként, szülőként, épp úgy gazdaként is.

Ez még nem tárgyiasítás.

"De miből lehet arra következtetni, hogy fáj nekik? Nem akarják? Azt akarják? stb"

Mármint a párzás? Életemben egyszer pároztattam kutyát, tenyésztőnél, aki értett hozzá, stb. Kb. úgy nézett ki, mintha megerőszakolták volna, hiába csapta félre a farkát a kannak, az első behatoláskor felnyüszített... soha többet nem fedeztettem. Hidd el, meg tudom állapítani a kutyámon, ha valami fáj, kellemetlen neki. A macskákról már írtak korábban.

Ja, és hogy van-e más gyógymód, nem, nincs. A gennyes méhgyulladást meg lehet próbálni kikezelni gyógyszerekkel, de a hajlam megmarad rá, és a következő tüzelésnél akár, újra begyulladhat. És van, amikor pedig azonnali életveszélyt jelent, és még a műtét sem mentheti meg a kutyát! Egy kedves ismerősömék 9 éves vizslája járt így. :(

Ami pedig a daganatos elfajulásokat illeti az ivarszerveknél, nyilvánvalóan azt sem igen lehet máshogy orvosolni. Sajnos. :(

Ezt a kérdést nem lehet objektíven megtárgyalni, mert a kérdezőnek megvan a maga szubjektív véleménye, miszerint bűn kasztrálni a háziállatokat. Innentől fogva bármit mondhatunk, a szálkát fogja keresni a gerendában...

Az állatvilág a természetről szól. Az ösztönökről és a fajfenntartásról. A természetben nem az számít, hogy hosszú és szép élete legyen az állatnak, hanem hogy maga a faj fennmaradjon az évezredek során. Nem tudom hallottál-e már a gennyes méhgyulladásról, ami 1 nap alatt képes elvinni a kutyát? A természetnek ez nem számít, hiszen az anyaállat arra már lehet, hogy 2-4 almot is világra hozott és ha el is pusztulna a fele kölyök, akkor is maradna még bőven utánpótlás, az anyaállat teljesen jelentéktelen már az evolúció szempontjából.

Az emberek viszont azt szeretnék, ha az állataik minél tovább élnének. Számunkra nem az a lényeg, hogy szaporodjanak és fennmaradjon a faj, hanem hogy minél tovább velünk éljen, békességben. Márpedig ha kiküszöböljük a természet számára "jelentéktelen" (de halálos) betegségek kialakulását, akkor az már önmagában is meghosszabbítja az állat életét. Ezért is KELL kasztrálni.

A másik pedig az, hogy a nem kasztrált állatok ösztönösen versengenek a nőstényért, hiszen azt szeretnék, ha az ő vérvonaluk maradna fent. Ha kell, össze is verekednek, csak mert megérzik a tüzelő nőstény szagát. Az ember mellett, házi kedvencként tartott állat esetén viszont szeretnénk elkerülni a csetepatékat és egyébként sem engednénk, hogy a nőstényre ugorjon a hím állat. Nem gondolod, hogy ez a kielégítetlen nemi vágy, amit az élete végéig meg fogunk tagadni tőle, lelkileg káros az állat számára? Ha emellé még az ember rosszul is neveli, akkor garantált az agresszívé váló, harapó állat.

Nagynénémnek nincs méhe.

A második császárnál komplikációk léptek fel, és így tudták megmenteni.

Mivel nem tervezett a férjével több gyereket, így meg is könnyebbült, hogy nem kell a védekezésen agyalnia.

Az egyik legjobb maszek építészmérnök Magyarországon, minden nagyobb cég terveztetett már vele, rengeteg karitász jellegű munkát is vállal.

Jó, tudom, a közgondolkodás szerint akkor lenne produktív, ha szülne még hatot, de szerintem így se rossz. :D

A természet rendjével dobálózni meg, a legnagyobb tisztelettel kérdező, de nevetséges.

A természet rendje szerint az emberi faj egy porbafingó mutáns majomféle. Nem túl erős, nem túl nagy, mégis képesek lettünk ennek a bolygónak az uralkodó fajává válni.

Pont azzal, hogy letojtuk, legyőztük a termeszet rendjét!

Nem bundát növesztünk, hanem öltözünk,

Halálos betegségeket kerülünk el könnyedén,

Más fajok egyedeit neveljük, stb-stb.

A természet rendje szerint a kutyafélék számára préda kéne, hogy legyünk. De mivel önkényesen belepiszkáltunk ebbe, igenis felelősök vagyunk értük és az utódaikért.

miért kasztrálunk, mert zavar az állat nemisége, hogy felnőtt és nem kölyök, illetve hogy hatalmunk van az élete felett (régen a rabszolgákat simán kasztrálták)

lehet mindenféle praktikus okokkal jönni, de szerintem a fentiek a mozgatórugói