KASZTRÁLÁS Kutyán, macskán, bármint. MELLETTE vagy ELLENE? (Te hogy állsz ezzel? )

Ez nem "laza" hanem felelős döntés. Felelős gazda, ha nem akar kifejezetten tenyésztéssel foglalkozni akkor ivartalaníttatja az állatát. Az állatoknak ez nem élvezet, csak ösztön, szóval az állatnak és az embernek is csak teher, ha az állat nem mehet az ösztönei után.

A felelőtlenség, a "laza" hozzáállás miatt van annyi gazdátlan állat az országban.

Nekem mindkét macskám kasztrálva van,7 hónaposan ivartalaníttattuk őket. Több szempontból is mellette állok. (Ha benti macskák lennének,akkor nincs jelölgetés,pisi mindenhol.)

Ők kinti macskák. Az első perctől kezdve nálunk vannak és az ivartalanítás segít abban,hogy maradjanak is,nem a pedig szomszédnál,nem egy másik településen. Mivel gyerekként kasztrálva lettek,ezért soha nem tapasztalták milyen 2 hétig a világot járni a nőstények miatt. Ez az ő javukra is válik,nem veri őket szét egy másik kandúr. Ha esetleg harcba keverednek,akkor nem veszik fel a kesztyűt,ott hagyják a támadót. Egyik cicámat sajnos egyszer elkapta egy kemény kandúr,kiharapott a füléből egy darabot. Ha a macskám is golyós lenne,és beszállna a harcba,lehet,hogy már nem élne.

Emellett én nem nézném jó szemmel,ha minden évben csinálna a macskám 2 almot(több,mint 10 kiscicát) egy másik kinti macskának. Rossz a nőstény szempontjából,hisz nem lehet kellemes állandóan szülni,illetve a kiscicáknak a tizede sem talál gazdára.Kevés a jó gazdi.Legtöbb esetben éhezik egy életen keresztül,amíg el nem gázolja egy kocsi vagy a kiscicák tulajdonosa gondoskodik arról,hogy "ne legyen gond 10 kismacskára"

Kap egy érzéstelenítő injekciót,3 perc alatt bekómál,5 perc alatt kikapják a golyóját. 2-3 napot gyógyulgat a "seb". Szerintem ez megér egy nyugodt,szép,hosszú életet.

(+Önzőség: Sokkal kiegyensúlyozottabb a súlya egy heréltnek,nem fogy le állandóan a nőstényvadászat miatt,jó étrenddel szép fényes szőrű,kerek,husis cicód lesz:) )

9 éves kan pitem van. 4 évesen ivartalaníttattam.

Én magam 34 éves vagyok. 1 gyerekünk van, nem tervezünk többet. Ha lehetne, magamat is "kasztráltatnám" (csak hogy a te szavaddal éljek), mert azt gondolom, hogy ha nem szeretne valaki utódot soha többé a jövőben, akkor ez a legegyszerűbb (és legbiztosabb) módja.

4-es vagyok:

Nem, nem fosztottam meg a lényétől, pont ugyanolyan kutya maradt, mint előtte volt.

Nem a pcsét vágattam le...

Vagy szerinted a kutya nem más, mint a hormonjai meg az örökítőanyag??? Ha az nincs, akkor már nem is kutya a kutya???

Alapvetően nem értem a kérdést. Mármint azt a feltevést, hogy a kasztrálás komolyabb beleszólás lenne az állat életébe, mint az etetés, bezárás, orvoshoz vitel, parazitamentesítés.

Az, hogy az ember mint faj, hogy viszonyul a nemiséghez, teljesen független attól, hogy a társállatainknál a szexuális viselkedés ösztön, nem lényege az állatnak.

De én egészen biztos vagyok benne, ha képesek lennének tudatosan felfogni a előny hátrányait a ivartalanításnak, akkor ők is az ivartalanítás mellett döntenének - mert számukra a szaporodással járó dolgok nem okoznak pozitív érzeteket az egyedben.

1. Nem fosztjuk meg a lényétől.

2. Nem döntjük el "lazán".

3. Megkérdezni nem tudjuk, persze. De te szeretnél egész életedben a kínzó, kielégületlen nemi vágytól égni, ha nem lehet párod úgyse? (Hogy miért nem lehet, azt most itt ne taglaljuk: a lényeg, hogy felelőtlenség szaporítani "majdcsakleszakölykökkelvalami" alapon. A tenyészcélra is megfelelő állatokat meg úgysem kasztrálják.)

4. Nem vagyok egyértelműen mellette, de ellene sem, Személy szerint én elfogadom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az emberek nem ivartalanítanak "lazán" és könnyedén, DE AKKOR TUDJÁK IS ELEJÉT VENNI a szaporulatnak, hacsak nem konkrétan tenyésztők. Ne "csússzon be" alom. Ne szökhessen ki véletlenül a kan kutya, amikor a környéken tüzelő szuka van. Ez hatalmas felelősség, és aki ezt nem tudja biztosítani, az igenis nyugodtan kasztráltasson. Ráadásul ez nem is egy hasi műtét, mint szukánál.

Aminek határozottan ellene vagyok, az a túl korai ivartalanítás. Határozottan kellenek a nemi hormonok a normális egyedfejlődéshez. A túl korai ivartalanítás egészségi gondokhoz is vezethet.

Ami miatt mellette vagyok, az egyrészt az, hogy pl. sokkal könnyebb lehet így a gazdinak is, az állatnak is. Fentebb írtam, nincs szenvedés a tüzelő szukák miatt. Szuka esetében nagy egészségi előny, hogy nem kell félni nem csak a nem kívánt vemhességtől, hanem a gennyes méhgyulladástól sem, plusz a tüzelés az immunrendszert is nagyon kimeríti, vagyis potenciális kockázata van bizonyos esetekben. Mondjuk krónikus betegség esetén.

Nekem két esetben kellett amúgy tenyész minőségű kutyámat ivartalanítani, gennyes méhgyulladás miatt mindkétszer. Az életüket mentette meg a műtét mindkétszer. Most az egyik kutyám gyógyszerérzékeny, őt nem tudom csak úgy "lazán" beadni műtétre, ugyanakkor minden tüzelésekor szembenézek a kockázattal, hogy fertőződhet a méhe. Öröklötten gyógyszerérzékeny, tehát hiába mondja az "állatvédő", hogy kölyökként kellett volna ivartalaníttatni.

5. Értelmes gondolatok érdekelnek: szerintem az az értelmes, ha az ember mérlegeli az előnyöket és kockázatokat. Ebben benne van az állat konkrét érdeke is, de az is, hogy milyen könnyű vagy nehéz együtt élni vele. Nehéz együtt élni az olyan ivaros állattal, amelyik agresszív, vagy mondjuk folyton jelölget a lakásban, napokat nem eszik, esetleg be is lázasodik, ha tüzelő nőstény van a környéken, vagy üvölt kétségbeesésében, és rombol, hogy kijuthasson. Személyes kockázata ezen felül, hogy ha párosodni próbál, akkor egyrészt verekedhet - sérüléseket szenvedhet, plusz sérülések mellett betegségeket is. Akár a nősténytől, akár verekedés közben. Macskáknál sajnos ez nagyon tipikus.

Ha elcsavarog, akkor könnyen elüthetik, főleg ha épp se lát, se hall az ösztöneitől.

Ha nőstény állatról van szó, akkor az előzőekhez hozzátenném, hogy a párzás a nősténynek nem valami felemelő dolog.

Szóval vannak prok és kontrák. Hozzátenném, hogy mindhárom ivartalanított állat a tapasztalatomban (2 kutya, 1 macska) csupán annyiban változott, hogy fürgébb, fiatalosabb lett, játékosabb újra, a lényük, ergo személyiségük nem változott meg. A személyiség nem csak a nemi hormonok függvénye, nagyon nem. Azt is hozzáteszem, hogy mindhárman felnőttként, már ivaréretten kerültek kés alá. A két kutya esetében muszáj volt, a macska pedig jelölt, szóval őt sem szórakozásból ivartalaníttattuk. Benti macska, forgalmas helyen lakunk, nem engedhetjük ki, megjegyzem ő is maga költözött be kiscicaként, szóval az "akkor minek tartjátok" kérdésekből nem kérek. Minket választott, azért, és nem boldogtalan.

A többiek már leírták az okokat.

Ami engem illet, én egyáltalán nem lazán viszem ivartalaníttatni a macskát (aki nem az enyém, önmagáé, szabad lény), hanem mert neki sem jó évi kétszer kölykezni s ebből egy csapattal dolgozni hónapokig, a másikat pedig hagyni elpusztulni, mert ő nem akar két csapat kiscicát (a régi macskáink csak évi egyszer kölykeznek, de sok macska kétszer teszi). Ismertem olyan macskát (szörnyű gazdákkal), aki 5 év alatt egy almot nevelt fel, a többit hagyta éhen veszni. Szóval sokszor megoldja az anyamacska is a szaporulat gondját, de az nem szép dolog. Tuti ő is az ivartalanítást választaná, ha lehetne.

S tényleg csúnyán elkalapálják egymást az ivarosak, a kandúrok folyton kerülgetik az ivaros nőstényeket, nem akkora poén az nekik, mint képzeled (az aktus pedig fáj is a nősténynek s minek feleslegesen szülni? sok macska van így is).

Én speciel sokat gondolkodtam az ivartalanításon (ráértem, míg vártam, hogy több macska legyen), de el tudom képzelni, hogy sok más gazda sem LAZÁN dönti ezt el, mintha semmi lenne. Tudják, mit csinálnak s azt is, hogy miért. Sokan pedig látják az előnyöket az állatukon...

A lényétől pedig garantáltan nem fosztja meg az állatot az ivartalanítás, ezt mégis hogyan gondoltad?

Szerintem akik ágálnak ellene, túlzottan emberként tekintenek az állataikra.

Holott kiába van személyiségük, egyedi habitusuk, nem azok.

Nem öröm számukra a szex (a nőstényeknek gyakorta fájdalmas) nem vágynak a szülőségre, ez náluk szaporodási ösztön.

Az anya szoptatja fogzásig őket, aztán az etetőtálhoz hordja. A macskák párszor vadásznak a kölykeiknek.

De egy éven belül mint a kutya, mint a macska simán párosodik a kölykével, mert egy ösztönlény(láttam már ilyet macskánál. Az anyamacska hagyta magát a fiának).

Emlesélek egy saját történetet. Volt egy gyönyörű, pedigrés németjuhászunk. Apu férfiúi büszkeségből nem engedte kiherélni. Három évesen meglépett egy tüzelő nőstény szaga miatt, méghozzá úgy, hogy a pajta léces oldalán egy korhadt lécet kirágott. Át akart jutni a főúton, de kamion alá került. Szuper szófogadó terelőkutya volt, imádta a gyerekeket, sosem szökött. De a szag miatt az ösztönei eluralkodtak rajta, és ebbe belepusztult. :(

De érdemes csak azt megnézni, mennyi az átlag életkor ivaros és ivartalan egyedeknél.