Mit tennél, ha alkalmazottad azzal a kéréssel fordulna hozzád, hogy úgy alakult hogy azzal kellene együtt dolgoznia, akinek az apja annak idején halálra gázolta az ő apját s nem akar vele együtt dolgozni?

Végigolvashatom, de ha engem azután rúgnának ki (bármilyen okból!) hogy konfliktusom volt egy másik kollégával (és ezt próbáltam rendezni, amiről valószínűleg írásos bizonyítékom volt, erre kirúgtak), akkor a bíróság valószínűleg nem azt fogja elgogadni, hogy ó, hát ez csak racionalizálás, amit a cég állít, hanem azt, hogy személyes bosszú.

Kivéve, ha eltelt már vagy másfél év.

Bár nem a másik dolgozó tehet róla, de ez egy olyan érzelmi dolog, amit nem biztos, hogy meg lehet magyarázni.

Ép ésszel a kolléga is fel tudja fogni, hogy a másik nem hibás. DE!!! ez egy akkora trauma volt neki, amit valószínüleg fel sem lehet dolgozni soha. Próbáljátok ilyenkor beleképzelni magatokat a helyébe. Nap mint nap szembejönne a folyosón az a másik srác, és akaratlanul is felszínre hozná a dolgot.

A halált még csak-csak fel lehet dolgozni idővel, de hogy valakidet úgy ölték meg, hogy még élhetett volna 30-40 évet, és amúgy egészséges volt, köztetek meg nagyon szoros kapcsolat volt, azt soha nem fogod tudni megbocsátani.

Mi van, ha a másik srác apja mondjuk részegen gázolt? Lehet, hogy el sem ítélték. Lehet, hogy elítélték, letöltötte a büntetését, és már szabadlábon van.

Képzeljük el, hogy van egy közös ebédlő, ahol a gázolónak a fia épp meséli a többieknek, hogy hétvégén kerti party volt, grilleztek, faterja bemutatta az új nőjét, nemsokára mennek nyaralni. Na most hiába nincs ebben látszólag semmi rossz, nekem elborulna az agyam, hogy egy gyilkos éli világát, miközben az én apám a temetőben fekszik, és soha nem ölelhetem már át.

Én nő vagyok, és multinál dolgozom. Régebben nagyon megviselt, mikor egy hosszú kapcsolatomnak egy másik nő miatt lett vége. Illetve nyilván nem ő hibázott, ő szingli volt, a pasim hagyott el miatta. De ha az a nő odajönne dolgozni a céghez, hát én sem dolgoznék vele együtt, és biztosan nem segítenék neki semmiben. Ezt én is elmondanám a felettesemnek, hogy nekem lelkileg ez nagyon nem OK, és azt hiszem, ez érthető. Pedig ez nem is gyilkosság, "csak" egy párkapcsolat volt, de nekem akkor is tönkrement az életem. Valamiért én azt hiszem, ha új emberként jönne oda az a nő, akkor figyelembe vennék, hohgy én meg 15 éve ott vagyok, és jó munkaerő vagyok. A tudása nem speciális, ahogy az enyém sem, de az elmúlt évek munkájáért cserébe úgy gondolom, korrekt lenne nem alkalmazni a másikat.

És a jelen helyzetben is így gondolom, de két fontos kérdés merül fel:

a másik kolléga újként kerül oda?? szerintem ez a legfontosabb. Ha igen, és van egy ilyen feloldhatatlan ellentét, akkor meg kell vizsgálni, hogy a régebben ott lévő kolléga jó munkatárs-e, illik-e a csapatba, mennyire könnyen pótolható.

Ha ő hosszú évek óta kulcsember, és mindig lehetett rá számítani, akkor a cég is lehet annyira lojális, hogy a másikat nem alkalmazza. Mert ezzel annak teszi ki magát, mármint a cég, hogy elveszíti a régi, jól bevált munkaerőt egy olyanért, akiről még semmit sem lehet tudni.

Azért gondolom, hogy új kolléga lehet, mert nem hiszem, hogy már 5 éve egy cégnél dolgoznak, és ez csak most derült volna ki.

Viszont az alkalmazás kérdéséből adódik a másik fontos kérdés: mennyire speciális ez a munkakör?

minden sarkon lehet találni mondjuk logisztikust, de atomfizikust már nem. Kérdés, hogy a cég már egy éve hirdet, és nagy nehezen tudták betölteni ezt a pozíciót, vagy meghirdették, és másnapra beesett 50 releváns pályázat?

Én csak azt tudom végszóként újra javasolni az érzéketlen kommentelőnek, hogy próbáljon más fejével gondolkodni. Ha te veszítenéd el mondjuk édesanyádat hasonló módon, mit éreznél, akarnál-e nap mint nap szembesülni a ténnyel, felszakítva a sebeket?