Mennyire éreztétek a saját bőrötökön a 2008-as válságot, és ez miben nyilvánult meg? Ha én semennyire, akkor az mit jelent, a felső hány %-ba tartozom (pedig középosztálybeli vagyok?

Én nem sokkal azelőtt kezdtem dolgozni, még a szüleimmel együtt laktam, így rengeteg pénzem volt. Abban az évben vettem meg életem első autóját.

Más kérdés, hogy aztán az év végén emelkedni kezdő benzinárakon már éreztem a begyűrűző hatást.

Nagyszüleim neveltek, illetve pont attól az évtől kezdődően inkább a Nagymamám.

Tini voltam, gimnazista.

Talán a saját bőrömön nem éreztem meg.

Viszont Édesapám a válság folyományaként lett munkanélküli, nem talált másik állást, ide-oda vergődött, pár évvel a válság után hozzánk is kellett költöznie egy időre.

Amikor nálunk lakott, addigra kijöttünk a recesszióból. Viszont a válság miatt ment tönkre a cég, ahol dolgozott + az életkora mellett a válság utáni munkanélküliség miatt se tudott elhelyezkedni.

A legnagyobb veszteseka nagykutyák, vállalkozók, kis-és középvállalkozások tulajdonosai voltak. Elsősorban termékgyártás és kapcsolódó cégek mentek tönkre. Ennek révén pedig a "lánc" alján elhelyezkedő, nekik dolgozó munkaerők lettek munkanélküliek. Egy szűk réteg sokféle szektorban ugyan megtarthatta állását, ők pl nem kaptak prémiumot, meg karácsonyi ajándékot meg ilyesmit. Viszonylag olcsón megúszták. Más szinten ugyan, de a dolgozó, vállalkozó, tulajdonos réteg legnagyobb része megérezte. Ha te nem, akkor vagy speciálus területen dolgoztál/dolgozol, vagy éppen pályakezdőként egy "válságállóbb" iparban helyezkedtél el, ami kellően jelentéktelen volt ahhoz, hogy leépítsenek.

Ez alapján nem vagy besoeolható egyik osztályba sem.

Megereztem. Sok ügyfelem félt pénzt őrizni így befektetett és sok vállalkozó még dolgozni akart így én voltam az aki a kettőt összehozta.

Kisebb befektetéssel kevesebb meloval többet kerestem mint ma, idegeskedés nem volt, nem hazudoznak a vállalkozók, nagyon jó volt a válság első 5 éve.

Szerettem melozni akkor

Az mindegy, hogy mennyire erezted meg, a jovedemedtol fugg, hogy gazdasagilag melyik osztalyba tartozol.

Pl. ha egy minimalberes semmenyire nem erezte meg, attol meg nem lesz felsoosztalybeli.

Gimnazista voltam akkor még, apámnak előtte 1-2 évvel lett új állása, vezetői pozícióban. Annyit keresett nettóban, mint most bruttóban!

Szóval nem mondhatnám, hogy megéreztem. Egyébként mindig is extrém spórolós volt a családom, szóval ugyanolyan volt mindig az életem velük.

A férjem és apósom munkahelye is bedőlt pár év alatt. A férjem talált sokkal jobb állást másik szektorban, de apósom azóta is munkanélküli.

Mindkét cég építőiparral kapcsolatos kisebb magyar cég volt, amiknek a tulajai a 90es években szedték magukat és nem igazán tudtak alkalmazkodni a változó piachoz.

Még suliba jártam.

Szüleimet "kirúgták" a munkahelyükről (ők kérték, hogy írják fel őket a listára a leépítés szervezésekor), én erre a hírre örömkönnyeket hullattam kb, azon a munkahelyen kezdtek elrongyolódni az idegeik (kínai multi), utána sokkal jobb lett a családi életünk.

Apukám hamar talált új munkát, igaz, akkor volt egy időszak amikor kint kellett lennie külföldön 1-2 hónapot, de utána jó volt.

Anyukám egy darabig nem is igazán keresett állást, egyrészt azelőtt nem sokkal költöztünk, és még rengeteg elintéznivaló volt a házban és a ház körül, másrészt elvégzett 2 nyelvtanfolyamot és 1 okj-t, ezek után évekkel később simán talált munkát, azóta is ott dolgozik, a tanfolyamok miatt sokkal jobb munkát, mint azelőtt.

Végső soron mi egészen jól jöttünk ki belőle.

Akkor jöttem fel Pestre egyetemre tanulni.

Olyan szempontból jó volt hogy az albérletárak is megzuhantak, ki tudtam venni egy minigarzont pár évre. Jött a sok olcsósított dolog ami diákként jól jött nagyon.

Mi egyébként is lassan lecsúszó család voltunk, apum korábbi betegsége miatt, annak nem a válság tett be.

Édesanyám a közszférában dolgozott, hát nem volt egy diadalmenet de nem vesztette el az állását.

3 évig mindenféle alkalmi munkákból éltem potom pénzért, de annyira nem volt rossz.

2011-től lett normális munkám, ott már kezdett feloldódni a dolog de még a munkahelyeken érezni lehetett a nagy pesszimizmust, 2014-15 felé ez teljesen eltűnt.