Itthon miért divat a síránkozás, életképtelenség, negatív hozzáállás?

A lustaság és önbizalomhiány a fő pont.

Én fiatal lány vagyok, lakásra gyűjtök, ezért kimenten külföldre egy olyan helyre, ahol pár év alatt megkereshetem egy magyarországi lakás árát. Nem mondom, féltem egy kicsit, de leküzdöttem a cél érdekében.

Az ismerőseim nagyon büszkék voltak és volt aki irigyelt is hasonló cipőben járóként. Kérdeztem, miért nem jön ki, ha gondolja, segítek elintézni is.

A tipikus válaszok: Hiányozna az otthon, a barátok (nekem is, de ha visszatérek, nem gond), nem elég jó az angolom (nekem sem volt, de egy hónap alatt belejöttem, amennyire kell), nem akarom itthagyni a munkám (kulimunkát bármikor lehet találni ezek után is), félek, hogy lesz így családom (én is, de azért a saját lakás nagyobb előny lesz később ilyen szempontból is).

Szerintem ezek kifogások.

"Az internettel olyan lehetőségek vannak amiről 50-100 éve csak álmodtak az emberek."

Teljesen egyetértek. Én abban látom a problémát, hogy rossz sémák szerint lettünk felnevelve - az államtól, kívülről várjuk a megoldást, csak azokban a lehetőségekben gondolkozunk, amelyek már léteznek.

Az iskola kiöli a gyerekekből a kezdeményezőkészséget, és engedelmes munkavégzőket nevel. Holott nem (csak) ez volna a célja!

A tudásunk elavult, a kockázatvállalási hajlandóságunk nulla, a kreatív/innovatív gondolkodás csak nyomokban lelhető fel.

Ezek eredménye a mai helyzet.

Én vagyok a fiatal lány.

Kb. 100-120 ezer ft. kellett a kiutazáshoz mindennel együtt, mert olyan helyre jöttem, ahol a szállást nem magam fizetem.

Összespóroltam, szerintem ez azért nem lehetetlen még otthoni fizuból sem.

Nyilván direkt olyan helyeket néztem, ahová nem drága kikerülni.

Mindig egyszerűbb a külső körülményeket hibáztatni, mint magunkba nézni és elfogadni a tényt, hogy a saját sorsunk kovácsai csak is mi vagyunk. Éppen ezért nem tudom sajnálni a siránkozókat, egyáltalán. Abban a helyzetben, amikor ma egy építőipari lapátos ember is hazavisz egy erős mérnök fizetést havonta mindenféle felelősség nélkül, akkor nincs magyarázat...

Mérnök vagyok, hatalmas a szakember hiány. A pénzügyi osztályokon, az építőiparban. Villanyszerelők, ácsok, állványozók, kőművesek dolgoznak papír nélkül úgy, hogy tegnap még pékek voltak, mert nincs más. Ma egy tisztán, papírral dolgozó villanyszerelő az én mérnök fizetésem többszörösét viszi haza havonta és mi kell hozzá? Egy 10 hónapos OKJ-s képzés, amit olykor még némelyik térség, vagy az eu is támogat, tehát ha kifogja az ember, még fizetni sem kell érte, csak időt szánni rá. Akinek van gógyija, az felismeri a hiányt és azonnal helyezkedik.

Számtalan ismerősöm is van egyébként, aki mély szegénységből jött, diákhitelből élt, lediplomázott. Megcsinálta és ma jól él. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. A legtöbben folyamatosan képzik magukat, mert felismerték, hogy nem akarnak abban a nyomorban élni, ahonnan indultak. Ezek az emberek hátradőlhettek volna sírva és várhatták volna, hogy valaki segítsen rajtuk. Lett volna rá okuk, mégsem tették, mert ők rájöttek, hogy a saját sorsukért ők maguk felelnek.

A mai világban nem lehet hátradőlni. Az, hogy ma valamivel foglalkozol és abban jó vagy, jó életszínvonalat tudsz magadnak teremteni vele, nem jelenti azt, hogy 30 év múlva is abban fogsz dolgozni. Folyamatosan keresni kell a lehetőségeket, helyezkedni, képezni magát az embernek. Nehéz? Igen... Munka után iskolába járni, felkészülni a vizsgákra, közben gyermeket nevelni és életben tartani egy háztartást, a házasságról nem is beszélve (főleg ha a házastárs is tanul, csak más napokon, mint te) baromi nehéz, de áldozatok nélkül nincs fejlődés.

Kívülről azt látják rajtunk, hogy szép lakásban élünk, két új autónk van, a gyerek magánbölcsibe jár új ruhákban és mindent megkap, amire szüksége van. Eljárunk nyaralni, telelni, étterembe, pihenni, kirándulni ha lehetőségünk van rá, tehát viszonylag sok helyen megfordulunk. Rendszeresek az irigykedő beszólások, hogy "nektek könnyű", "nektek jól megy", "gazdagéknak futja mindenre". Persze, ha a külsőségekből indulunk ki, akkor így van. Viszont ha mögé nézünk, akkor látszik, hogy mindketten olyan családból jövünk, ahonnan nem tudtak minket anyagilag nagymértékben megtámogatni, tehát minden amink van, az a saját munkánk gyümölcse. A családjaink mellett 1-1 diplomáig eljutottunk mindketten (amiért már így is elég hálásak vagyunk). Már külön költözve, a saját életünket élve jutottunk el mindketten a másodikig és most gyermek mellett igyekszünk úgy összesakkozni az életünk apró részleteit, hogy eljussunk a harmadikig is. Nekünk könnyű? Hát bárki más előtt is nyitva a lehetőség...

"bban a helyzetben, amikor ma egy építőipari lapátos ember is hazavisz egy erős mérnök fizetést havonta mindenféle felelősség nélkül, akkor nincs magyarázat..."

Ez pedig sajnos nem igaz.

"Rendszeresek az irigykedő beszólások, hogy "nektek könnyű", "nektek jól megy", "gazdagéknak futja mindenre"."

Pontosan! Azt már sokszor nem látják az emberek, mi van emögött. Vagy mi volt emögött. Csak azt, ami éppen és aktuálisan van. Hogy jól megy az üzlet. Hogy jó fizetést kap valaki. Hogy jó helyen dolgozik.

Abba bele sem gondolnak - talán el sem hiszik - , hogy nem Mars isten ültette őket abba a pozícióba, vagy építette fel számukra azt az üzletet, hanem ők, saját maguk, sokszor rendkívüli áldozatok árán, ami sok kényelmes ember számára nem is volna vállalható.

Kedves 26-os!

Hidd el, tudom miről beszélek. Megkeresik, még ha nem is teljesen fehéren... És azt is elhiheted, hogy a biztonsági szolgálat semmilyen illetéktelen személyt nem engedhet be a területre. Nem csak azért, mert építési terület és illetékteleneknek semmi keresnivalójuk ott, hanem azért is, mert az egyszerű emberkének 20 ezerrel többet ajánl a szomszéd építésvezető és holnap már neki lapátol.

Az megint más kérdés, hogy ezeknek az embereknek a nagy része olyan beállítottságú, hogy lapátol egy hetet, majd ha megkapja a heti bérét, következő héten nem jelenik meg, mert "habzsidőzsi" van. Ebből a szempontból nézve valóban nem tud megkeresni egy mérnök bért. :)