Ti elvállalnátok ezt a munkát?

22 évesen, szülőkkel/rokonokkal élve, jelenleg megvalósítás alatt álló hosszú távú tervek nélkül, kis extra költőpénzt látva a lehetőség mögött elvállalnám ideig-óráig (vagy csupán unaloműzésből), de egyébként 100% biztosan nem.

Én inkább tanulnék (beleértve az önképzést is).

Amennyiben a 8 órai munkára kapnád a nettó 70 ezret, akkor az nagyon karcsú, ugyanis a szakképzettséget nem igénylő minimálbér idén nettó 99 ezer ft.

Ha a közmunkás bérekhez nézem, akkor valamivel jobb, de akkor sem dolgoznék megbízási szerződéssel, mint írtam.

És igen, elvállalnám (ha bejelentenének), mert:

1.- szakképzettségembe vág, el tudnám kezdeni a szakmámat

2.- mert megtanultam, hogy ha elkezdek dolgozni, akkor munkavállalóként sokkal jobb, több lehetőség adódik, mint annak, aki nincs benne a "körforgásban", csak otthon ül.

#9

"Azonnal költöznék megyeszékhelyre vagy Bp-re és ott vállalnám uezt sokkal többért."

Hát ez nem igazán jó tanács, több okból kifolyólag is:

1.- a dajkát MINDENHOL közalkalmazotti bérért alkalmazzák és nem mindenhol ismerik el szakképzettséget igénylő munkakörként - tehát lehet, hogy csak nettó 99-et fog kapni. Esetleg alapítványi bölcsiben, oviban kereshet talán többet, de ebben sem lennék biztos

2. - a kérdező leírta, hogy kis faluban él - feltehetőleg a szüleivel (ésvalószínűleg eddig még nem dolgozott dajkaként, tehát pályakezdő). Oké, hogy elmegy megyeszékhelyre vagy Pestre, de: ebben a pillanatban a lakásra és a megélhetésre is kell költenie a fizetéséből, ami még nettó 130 ezer ft esetén sem igazán buli - nem marad meg neki több, viszont küzködhet a munkáltatóval egyedül, még családi támogatás, ellátás sincs mellette. "Amit nyer a vámon azt elveszti a réven."