Számotokra mi a legfélelmetesebb dolog az álláskeresésben?

A munkától egyáltalán nem félek. A kérdésed mégis igaz rám, mert az álláskeresés egyenlő a modern rabszolgasággal. Az év kb. felét nem magadnak dolgozod. Ha például a szüleim háztáji gazdaságában vagy bárhol magamnak dolgozhattam, akkor mindenki azt szokta mondani hogy én aztán nem szarozok ha munkáról van szó.

Ma mégis kimenekültem a munkaügyi központból és nem volt gusztusom állásért jelentkezni. A modern rabszolgaság ténye miatt. Majd mosolyogva azt mndogattam magamban hogy "rabszolgapiac", "rabszolga kiárusítás".

Az én ideális életterem például egy trópusi erdő melletti tanya, saját halastóval, gyümölcsössel, méhészettel. De egyetlen rabszolgatartó társadalomnak sem kívánok sem tagja, sem támogatója lenni és nem is tudok olyanban kibontakozni.

Mert az ember nehezen jön ki a komfortzónájából. Az álláskeresés is ilyen. Új hely, új emberek, új környezet, teljesen más viszonyok.

Én gyakorlatilag mióta felvettek a mostani munkahelyemre azon gondolkodok, hogy elmegyek máshova. A legfőbb oka a borzalmas fizetés.

De egyrészt nem találtam / találok olyan munkát amit szívesen végeznék és fel is vennének, másrészt a pénzen kívül minden más téren jónak számít ez a hely. Nem kell megszakadnom, közel van, nem kell éjjel nappal robotolnom, senki nem parancsolgat (igazából főnököm sincs), a kollégákkal elvagyok stb.

Én nem félek belevágni. A legfélelmetesebb, hogy munka nélkül maradok, pénzem nincs és éhenhalok.

Ami frusztráló benne: sokadik kör után sem jeleznek vissza a hr-esek. Ami még gáz: 45 feletti ember kb. eláshatja magát.

Én nem félek belevágni, csak az szomorít el, hogy nincs nagy bérigényem (netto kb150 ezer), csak ugye ez 230 ezer bruttóba és ez már nem tetszik a munkáltatóknak.

Illetve azt se szeretem, hogy bizonytalanságba tartják az embert, hogy elküld egy korrekt pályázatot (szépen cégre szabva, nem vaktába küldözgetett sablont) és válaszra se méltatják, hogy bocs nem te kellesz.

Gyes után 1,5 évig kerestem állást. Fél év után találtam, de nagyon messze volt, a gyerek miatt nagyon necces volt, ezért utána is folyamatosan kerestem a közelben. Akkor már annyira nem volt idegesítő, hogy nem jeleztek vissza, hogy fel sem hívtak.

Ami a legbosszantóbb valóban, hogy odamész, kiteszed magad, ott bohóckodunk a mindenféle álpszichológiai kérdésekkel, aztán még arra sem méltatnak, hogy írjanak egy e-mailt, hogy köszi, de nem. Engem a "béralku" idegesít még a legjobban. Ez nálam eddig így nézett ki:

-És mennyi a bérigénye?

-Önök mennyire gondoltak?

-Én kérdeztem előbb.

-Xxx ft bruttó. Ez mennyire találkozik az önök elképzelésével?

-Azt sajnos nem mondhatom meg.

A másik az AC, arra már el sem megyek. Elég munkatapasztalatom és elég jó önéletrajzom van ahhoz, hogy ne csináljanak belőlem bohócot.

Összességében a bizonytalanság a legrosszabb. Ami a legjobban kikészíti az embereket, ha bemennek 10 állásinterjúra, és egyikre sem veszik fel. Semmi visszajelzés, hogy legalább tudd mit rontottál el, vagy te rontottad-e el egyáltalán vagy csak túl sokat kértél? Én másfél év után már úgy mentem be, hogy ja, itt vagyok, beszélgessünk, de tudom, hogy úgysem vesztek fel. Ez általában már látszik az emberen, és a negatív kisugárzást nem szeretik. Innentől egy ördögi kör.

Én a gyerek 1 éves kora óta keresek állást.

Előtte soron dolgoztam 4 műszakban, de ugye nem mehetek vissza 3 éves koráig, meg nem is akarok.

Ügyviteli titkár a szakmám, viszont nem dolgoztam még benne. Küldtem már mindenféle munkára önéletrajzot, amiről úgy gondoltam, hogy megfelelek a feltételeknek, de nem vettek fel. Sokszor nekem voltak kritériumaim, pl a 6 órás kezdés nem jó, mert párom a rendőrségen éjszakázik és mikor reggel 6-kor végez, lerakom a gyereket a bölcsi elé a kapuba, mint Harry Pottert az ajtó elé, hogy majd nyitáskor megtalálják? 10 után nem dolgozhatok, délutános műszak offos, mert nem érem el a buszt, meg ki lesz a gyerekkel, mikor párom éjszakás? Sok helyről vissza sem jeleztek, amiről kaptam értesítést, az az mlm, hogy majd dolgozol 4 napot és, ha eladsz valamit, magasabb lesz az órabéred, amúgy 560 ft-os nettó órabéren maradsz ahha… a másik meg az Auchan, ahová elhívtak állásinterjúra, először mondtam, hogy hétfőtől péntekig jönnék már húzta a szemöldökét, de hétvégén is tudok jönni, megoldható. Megmondták, hogy azért hívtak be, mert érettségim van, de a diákmunkás tapasztalatom nem számít, ők olyanokat várnak, akik mondjuk 5 évet lehúztak a Sparban.. végül a gyerek miatt nem vettek fel, mert nyitva vannak 10-ig is (10 után meg már nem dolgoztathatnak és még ott van a rovancsolás is). Jelentkeztem egy dajka munkára legutóbb, fel is hívtam a sulit, 150 emberből 5-öt hívnak be és 1 lesz, akit felvesznek szaros 70ezer forintért. Ja meg természetesen lett volna a gyárban a kismama műszak, de nem akartam sori munkás lenni újra. Meg napi 2 órát láttam volna a gyerekem. Szóval berágtam, párommal átbeszéltük a dolgokat, kiszámoltuk, hogy állunk anyagilag és jelentkeztem egy tanfolyamra, februárban el is indult, a gyakorlati hely a Sparnál lesz, ott bevett szokás, hogy a Spar marasztalja a gyakornokokat, szóval remélem, ott már kapok munkát. Nyilván a legjobb a Lidl lenne, de ez sem rossz, mert központi helyen van, 9-ig nyitva tehát semmi nem akadályoztat, ha úgy fizetnek, mint a Lidl-ben, akkor meg még csanát is bevállalunk.

Amúgy olyan, hogy félelmetes, nincs én az állásinterjúkat nem szeretem, mert mindig a gyerekkel vannak kiakadva. És a gyerek és, ha beteg lesz, és? Múltkor már azt válaszoltam, hogy a gyerek nem szerepelt az álláshirdetés feltételei között, vagyis az én magánügyem, hogy hogyan oldom meg a vele kapcsolatos, felmerülő problémákat (pl elhelyezését), ha akarnak alkalmazni, akkor tegyék meg, ha nem, ne a gyerek legyen indok! (Nem vettek fel végül, de már berágtam, elvileg családbarát ország vagyunk és mégis pofátlanul nekimennek az embernek, hogy mit fog csinálni, ha beteg a gyerek, meg hova teszi? Argh..)

8

Bérigénynél mindig tól-ig-et mondjál.

Félni nem kell nincs mitől, inkább a bizonytalanság ami aggasztó

1-es is jól írta amúgy. Rohadt bosszantó hogy az ember már nem ember, hanem biorobot...

Írjátok le légy szíves ki hol keres állást, köszi