Mi volt a legfélelmetesebb dolog ami veled történt és köze van az ezotériához?

Minap történt egy félelmetes momentum, ami után aludni sem mertem. Hangokra lettem figyelmes, járkált valaki a lakásban. Még nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Aztán újfent járkálás. Most már kiszóltam a szobámból, hogy „na ki nem tud aludni?”

Senki sem válaszolt a családból. Úgyis menni akarta mosdóba, felkeltem, erre mit látok mikor a szüleim hálószobájához érek? Mindketten alszanak. Mélyen. A kérdésre sem reagáltak, hogy melyikük volt kint.

Nagyon para volt.

De egy alapvetően pozitív dolog is borzongásra sarkall, ha természetfeletti eredetű.

Múltkor meséltem anyának, hogy nagypapámmal álmodtam, beszélgettünk. Közölte, hogy ő is. Majd mikor elmeséltük apának, hogy milyen érdekes egybeesés, döbbentem közölte hogy ő szintén találkozott vele álmában.

Nem volt semmiféle évforduló, dátum, időpont ami nagypapámhoz köthető. Nem került szóba akkortájt.

Talán az amikor intenzívebben meditálni kezdtem és az egó szembesült vele, hogy konkrétan mit is fog csinálni magával.

Félálomban lehettem, mint egy alvajáró, vagyis valahogy csak odabotorkáltam álmomban és odahajoltam a buddha szoborhoz, mikor "felébrdetem" folyamatosan ezt mantrázta nekem "I will kill you- I will kill you...."

Akkoriban attól féltem, hogy teljesen be fogok kattani, aztán pedig a meditáció többször előhozta a halálfélelmet, az pedig mindig elég ijesztő, amikor csak azt érzed hogy meg fogsz szűnni, de fogalmad sincs, hogy mi lesz utána.

2 héttel a szülésem előtt meghalt nagybátyám. Sajnos a temetésére nem tudtam elmenni,mert nem akartam kockáztatni,hogy esetleg ott jöjjön rám a szülés. Nagyon sokáig lelkiismeret fulldalásom volt miatta. Ráadásul nagyon messze volt a temető,így az újszülött babával méhg hetekig nem is tudtam elmenni a sírjához.Aztán elkezdtem vele álmodni. Majd hetekkel később magamban kérdeztem tőle,hogy mit tegyek,hogy békén hagyjon. Következő éjjel halott papámmal álmodtam. Abban a temetőben voltam,ahova mindketten ek vannak temetve,és papám azt kiabálta,hogy keressem fel nagybátyám sírját. Masnap első dolgom az volt,hogy vonatra szálltam,és elmentem hozzá. Azóta nincsenek ilyen álmaim.

igazából ez nem is annyira félelmetes,de beleborzongok a sok egybeesésbe.

majdnem meghaltam, kvára nem sokon múltott hogy túléljem.

na a mágia nem játék.

Nem tudom ezo e, inkább nem találunk rá magyarázatot, de na, hátha itt valaki.

Kiránduláson voltunk külföldön, egy nagy franciaágyban aludtam az egyik osztálytársammal. Mindennap jól el voltunk, a kedvenc zenénk ment, amíg aludtunk, és jó későn feküdtünk le mindig. Utolsó nap valahogy gyorsabban bealudtunk, valahogy mégis felkeltem egyszer csak. Koromsötét volt a szobában, fura volt, hogy nem szól a zene, mint szokott, (nem félősek voltunk, csak akkoriban én csak rajta keresztül tudtam zenét hallgatni, új zenéket megismerni :D), de gondoltam biztos kinyomta a lány, hogy ne merüljön le.

Aztán képtelen voltam megmozdulni. Háttal a szoba közepének feküdtem, és olyan jeges érzés fogott el, hogy valaki ott van, és néz. (A harmadik csajt konkrétan kizártuk, ajtó, ablak zárva volt.)

Nem mertem megmoccanni, és valahogy olyan volt, mintha közelednének felém.

Egyszer csak a szobatársam lerúgta magáról a takarót és eltrappolt mosdóba. Megkönnyebbültem, hogy fenn van, de nem mertem neki szólni, csak nyomin feküdtem.

Na, és itt akadtam ki. Visszajött, elfeküdt, és halkan szólongatni kezdett. Mondtam, hogy fent vagyok.

Erre: Az jó, mert eddig nem mertem kimenni psilni, mert olyan volt, mintha állna valaki a szoba közepén.

Még most is kirázott a hideg. Bah.

Ezen felül még van pár ilyen, de ez volt a legrosszabb. Mai napig nem tudjuk, hogy mi volt ez.