Huszonévesek akiknek nincsen túl nagy iskolai végzettségük ti "hol tartotok" a életben?

Bár a helyzetem nem kimondottan hasonló, a címre válaszolva...

Nekem csak érettségim van, sem OKJ, sem egyetem.

Az egyetemet (infó) elkezdtem, de nem fejeztem be, viszont érdekes módon nem azért, mert nem ment a tananyag, hanem mert úgy éreztem, csak gátol a haladásban: egyrészt alacsony színvonalú volt az oktatás a piaci szintekhez képest, másrészt mindenhol hülyékkel voltam körbevéve (viszonylag kevesen jelentkeztek mert relatíve nehéz szak volt, ezért alacsonyak voltak a ponthatárok, ami oda vezetett, hogy az egyik legnehezebb szak tele volt tehetségtelen idiótákkal). Harmadrészt szinte mindent megtanultam előre, így teljesen feleslegessé vált, hogy benn pusztuljak a padban.

Már az egyetem alatt is éveken át saját appokon dolgoztam, sokáig nagyon nagy nélkülözésben kellett élnem, de ezek nemrég elkezdtek igen szép pénzt termelni.

Nincs diplomám, nincs papírom, de mire barátaim/kortársaim kijöttek az egyetemről egy jó diplomával, amivel aztán elkezdhettek pályakezdő fizetésekért dolgozni valahol, addigra én már 1 millió felett kerestem havonta. Elég nagy elvárások voltak felém, így elég nehéz volt beadni a közelieknek, hogy nem lesz diplomám, de mostanra kezdik megérteni, hogy évekkel ezelőtt miről beszéltem.

Érettségim nekem is van, de szakmáról kidobtak, mert a tanárommal ugyan arra a csajra hajtottunk (osztálytársra).

Szóval iskolázottságilag egy szinten vagyunk.

Először magánnyomozónak dolgoztam (ismeretségi alapon jutottam be), aztán a legnagyobb megrendelőnknek, egy ingatlankereskedőnek 5 évig (kemény volt, sokan nem bírták).

Most ingatlant (telek) adok-veszek, jó buli, jól is megy... a baj az hogy már 28 vagyok, de ha 23 lennék és itt tartanék, hihetetlenül örülnék : )

Az az 5 év szó szerint elveszett - tapasztalatot és tudást szereztem, de... hosszadalmas volt, túl sokáig húzódott.