Havi 500 ezer csak szerintem nem sok fizetés?

"Tehát hogy sikerült ilyen hülyén összehozni ezeket a posztszocialista országokat, hogy még brutálisan, röhejesen magas fizetésekkel is évekig gyűjtöd..."

Csakhogy ez nem, nem csak a posztszoci országok sajátja. Nyugati fizetésekből is csak itthon tudsz hamarabb ingatlant venni, helyben NEM! :)

"Szóval itt van egy előző generáció, aki a szocializmusban ingatlant szerzett és simán megél normális színvonalon saját tulajdonú házban, aztán hopp kb. a semmiből lett egy egész új fiatal generáció, akinek... "

Igen, pont ezt jelenti piacgazdaságban élni (ami még mindig nem 100 %-osan igaz erre az országra).

Vállalkozóként hogy hogy nem látod?

Tanultál valaha gazdtörit? Tudod te hogy mennyibe fájt a köznek, hogy régen olyan jól ment az egyénnek? Mai napig azt nyögjük, plusz a maiak elhibázott politikáját, amivel még mindig túl sokat nyögünk a szoc.ellátó rendszerre, miközben még így is szarul működik és senkinek se jó, csak azoknak akik elég magasan ülnek.

*

És nyugati átlagban se keresel rosszul, miközben még mindig egy alacsonyabb életszínvonalú országban élsz, ahol többet ér a pénzed.

Azért az fájdalmas, hogy valaki étterembe jár, szórakozik, úgy számolja az albérlet kifizetését, hogy a párja nem is ad bele, eltesz havi 250.000 ezret, és elégedetlen.

A másik ugyan ez, és az fáj neki, hogy nem fordulnak fel hamarabb a szülők, mert akkor huszonévesen saját lakása lenne.

Baromira torz a világképetek.

Én komolyan nem értem ezt a hatalmas sírást. A párommal mérnökök vagyunk. A kettőnk bevétele kb. nettó 900 ezer forint napi 8 órában, alkalmazottként. Ha akarnánk vállalhatnánk mellékest, amiből még havi 200 ezer összecsordogálna, de nem gondolom, hogy a pénz állandó hajkurászása jót tenne a kapcsolatunknak, az egészségünknek, a szabadidőnknek, a pihenésünknek. Egy idő után az ember elvakul és csak rohan és rohan a pénz után, hogy plusz 10-20 ezerrel több legyen következő hó elején. Közben pedig állandóan hőbörög, hogy ez semmire sem elég. Nem a francokat. Az én generációm, avagy a néhány évvel fiatalabbak olyan elcseszettek sokszor (tisztelet a kivételnek), hogy az hihetetlen. Mindent most ide, munka nélkül, lehetőleg ingyen. Aki megdolgozott érte, az meg k*pja be, mert biztos jó családba született, alátették... Kivagyok ettől a mentalitástól.

A szüleim szülői segítséggel, hitellel, szocpollal vették anno a kis kétszobás lakásukat szintén mérnök párosként a 80-as évek végén. A hitelüket visszafizették, amikor kinőttük a lakást továbbköltöztünk újabb hitellel egy nagy családi házba. Azt is kifizették. Mi minimális önerővel, hitellel vettünk Budapest közvetlen agglomerációjában egy 2,5 szobás lakást mindenféle háttértámogatás nélkül három év munka után és nem nettó 4-500 ezerért álltunk be pályakezdőként a munka világába anno természetesen. Nettó 150 ezerrel kezdtem ugyanezen a munkahelyen, amikor az albérlet már felemésztette volna a fizetésem háromnegyedét, ezért inkább csak egy szobát béreltem. Kitakarékoskodtam egy ltp-t és valahogy elvegetáltam. Közben tanultam, folyamatosan képeztem magam, sokszor erőmön felül teljesítettem a munkahelyemen, ami előrelépést tett lehetővé, ezáltal egyre jobb fizetést. A párom szintén szobát bérelt, amikor már elégedetlen volt a nettó 180 ezres mérnök fizetésével, váltott, ami nála is egyre jobb fizetést eredményezett. Ma az átlagnál jobb bevétellel rendelkezünk, ami persze... lehetne jobb, a több mindig elfér, de nem panaszkodunk, mert nincs rá okunk. Más a téli tüzelőjét nem tudja megvenni, a gyereknek nem tud mit az asztalra tenni hó végén, én meg azért panaszkodjak, mert csak havi 400 ezret tudunk félretenni megtakarításként? Na ne...

A hiteltörlesztőnk most kb. a fele egy albérlet bérleti díjának. A lakástakarékjainkat továbbra is fizetjük mellette, amennyit tudunk megtakarítunk, így 5 év múlva tehermentesen a miénk lesz a lakásunk.

Ha panaszkodni kell valamiért, akkor az legyen a rendszer. Legyen az, hogy a munkáltatóm nem keveset fizet a hófehér bérem után és hogy én is elsírom magam akkor, amikor meglátom a bérpapíromon mennyi a nettó bérem a bruttó után. De azért fizetek még 27% ÁFÁ-t minden után és hiába az eü hozzájárulás, az életben nem jutok be épeszű időben egy-egy vizsgálatra, ha szükségem van rá, pedig mi vagyunk a dolgozó réteg, pont azért kéne tenni, hogy azok is maradjunk. Szóval nagyon komoly gondok van itt, én ezt aláírom. Nem normális, hogy a jelentősen megadóztatott bérek után még brutális adókat szedünk a levegővételből is, ez baromira bosszantó, tény. Ettől függetlenül ilyen fizetésekből azért vígan el lehet lenni.

#14 nem panaszkodás volt amit írrtam, félre ne érts. Semmi okom panaszra. Csupán azt erősítettem meg, hogy a nettó 500 eft nem egy eget rengető fizetés. Ebből még nem lesz 4-5 éves közép kategóriás autó és saját lakás (a jelenlegi árakat nézve) 10 éven belül. Te, aki ha jól értelmezem még az ingatlanárak egekbe szökése előtt vetted hitelre a lakást, 5 év múlva tudod kifizetni. Ergo neked is benne van ~8 éved. Azaz kb. ugyan olyan "színvonalon" és megtakarításokkal élsz mint pl. én a párommal (kettőnknek itt is 400 a megtakarítás). Ne felejtsük el, hogy az utóbbi 4-5 évben az ingatlanárak 150+%-al emelkedtek.

Két azonos összegű de különböző időben kifizetett pézmennyiség értéke nem egyenértékű. Azaz annak aki 5 év múlva akar lakást venni, teljesen fölösleges arról gondolkozni, hogy mi volt 3-5 évvel ezelőtt az ingatlanpiacon, és összehasonlítani is fölösleges, kivéve ha kiszámítod az összegek jelen értékét. Ha pedig kiszámolod, lehet nem is akarsz lakást venni a későbbiekben. :D Mert nem tudsz.

#11

Sajnos nem, mivel nagyon a technikai pályának szentel(t)em az időmet és az energiámat, sok területen egy műveletlen paraszt vagyok és csak leírom amit látok/gondolok.

Természetesen ahol magasabbak a bérek ott magasabbak az ingatlanárak is, beleértve a lakbért, ez kétségtelen. Azonban arányaiban mégis jóval kevesebbet visz el a többi költség (élelem, rezsi, műszaki cikkek), tehát kis túlzással teljes erőbedobással tudsz fókuszálni arra, hogy lakásod/házad legyen, nem nélkülözéssel éred el (pl. ugye jóval kevesebb értelme van kaján spórolni, ha a kiadásaid 5%-át teszik ki csupán, mintha a kiadásaid 30%-át tennék ki).

"pl. ugye jóval kevesebb értelme van kaján spórolni, ha a kiadásaid 5%-át teszik ki csupán, mintha a kiadásaid 30%-át tennék ki"

A teljes fogyasztói kosarat érdemes csak összehasonlítani. Kiragadni egyet-egyet teljesen torz képet ad.

Pl.: az oktatás és egészségügyi költségek jelentősen nagyobbak nyugaton, így az viszi el a pénzed, azért nem tudsz ugyanúgy ingatlant venni, hiába olcsóbbak esetleg az élelmiszerek.

Férjem "kinti" kollégái háromszor annyit keresnek nettóban (millió feletti összeg), mégse éri meg kimennünk, mert a gyerekek oktatási és eü-i költségeinek kipengetése után szerényebb életet élnénk, mint idehaza.

Neki egyedül érné csak meg kimenni, ha nem lenne családja és beérné társbérlettel. De az 30 felett valljuk be már nem életcél.

Nem, nem nehezebb megvenni egy lakást, ott helyben, ottani bérekkel, mint itt. Ne abból induljon már ki senki, aki kimegy melózni magyarként... :)

A mostani alacsony jegybanki alapkamat és az ebből adódó befektetési kényszer, és a ködösítés melynek célja a lakosság totális eladósítása; indította el ezt a lavinát amelynek a már elkezdődött inflációs spirál úgy véget fog vetni, hogy nézi is öröm lesz.

pás :)

16#

Én nem hasonlítgatok semmit semmihez. Elmondtam a véleményem. A kor mindig megoldja a maga sajátos gondjait. Ahogy anyáinknak és nagyanyáinknak, illetve nekünk is lett ingatlanunk, másnak is lesz/lehet. Lehet, hogy kompromiszumokkal (mi is kötöttünk), de ilyen fizetés mellett azért nem lehetetlen.

Lakást pontosan 1 éve vásároltunk, tehát már javában benne voltunk a "robbanási" időszakban. Persze nem is a jelenlegi árakról beszélünk, de ugye ezeket kár összehasonlítgatni.

Az önerőre spóroltunk 3 évig sokkal kevesebb fizetésből, a hitelt kifizetjük max 6 év alatt, tehát 9 évünk lesz a saját lakásban, hogy pontosítsak. És? Mi ezzel a gond? Más sokkal rosszabb helyzetben van nálunk..., én a hitelünkön nem túráztatom az agyam, nem érzem nyomornak, hisz anyagilag maximálisan biztonságban érzem magam.

Részünkről egy megfontolt döntés volt az, hogy nem várunk, nem gyűjtögetünk tovább, mert az árak növekedését nem tudja követni a megtakarításunk. Inkább nagyobb hitelt vettünk fel, amit igyekszünk mihamarabb visszafizetni, ezzel minimalizálva a kamat mértékét. Még mindig jobban járunk a kamatfizetéssel, mint ha vártunk volna. Minden helyzet más, mindenkinek a saját útját kell kijárnia, mérlegelnie kell a lehetőségeit és a saját kereteit és igényeit figyelembe véve küzdeni.