Felmondás mizéria?

1: Annyira könnyű ezt így beírni... de a gyakorlatban ez kb. lehetetlen...

Van cca. 25 nap szabadsága az embernek, amiből mostmár 2 hetet egyben kell kivenni, tehát marad 15 nap szabadon mozgó nap. Van még 3 és fél hónap az évből, úgyhogy reálisan nézve van még kb. 5-10 nap (és akkor még lehet sokat is mondtam..) Na most ha az ember belefut egy 2-3 körös kiválasztásba, akkor simán elmegy ez a pár nap...

Tudom, hogy vannak szerencsés esetek, hogy pl pont az otthon töltött két hétben hívják be, meg hogy el lehet kéredzkedni fél napokra... de az esetek nagy részében kb. kivitelezhetetlen, hogy a munka melletti álláskeresés.

# 2

Jó, de ha a semmire mondunk fel, miből fizetjük a közüzemi díjakat, közös költséget és mit eszünk?

Nem mindenki tud százezres tartalékot felhalmozni, és nem feltétlen azért, mert elveri a pénzt felesleges dolgokra.

Szia!

Én most ugyanebben a helyzetben vagyok még mindig.

3 éve tologatom.

Egyre rosszabb a helyzet.

Úgy gondolom, eljön majd az a pont, amikor már "minden mindegy" lesz. Nem fog érdekelni, hogy miből élek, és hogyan tovább, csak tudni fogom, hogy mennem kell.

Kényszer helyzetben motiváltabb leszek.

Sokan vagyunk, voltak, és lesznek is így. hezitálnak, menjünk maradjunk..

Ilyenkor menni kell..

Melo mellett nem könnyű állást vadászni.

Táppénzen voltam, bementem 1 helyre. alig vártak hogy menjek.

felvettek.

és igen, előtti helyen azon a ponton voltam, nem érdekel " semmi ", megyek.

rossz döntés volt. alig várom pattanhassak. innen is.