Állásinterjú előtti lekezelő, pökhendi levélről kinek mi a véleménye?

" Ilyen hozzáállással ne is remélj rendes állást. Tudod, van akinek valóban azonnal kell egy állás, ne vedd el előlük a lehetőséget. A séf emailje valóban gyerekes, de tudod, amikor a X-edik ilyen ember mint te, eljátssza ezt velük, elfogy a türelem. Tudod hány olyan munkavállalóval volt dolgom, aki még arra sem méltóztatott hogy eljöjjön interjúra? Jelentkezéskor szinte sírnak, hogy nehéz ez meg az, aztán mikor ott a lehetőség, csak vállat vonnak. Igények sokszor hatalmasak, de munkához való hozzáállás sokaknál kritikán aluli sajnos."

Teljesen érthető, amit mondasz, de nem fogom sajnálni a munkáltatókat, vagy a munkavállalók toborzására kijelölt személyeket. Ezért ők megkapják a pénzüket.

Inkáb azt kéne észben tartaniuk, hogy ne ítélkezzenek és normális bánást, pénzt adjanak a munkavállalóknak. Olyan nagy elvárás ez? Nem a 13. haviról, vagy az egyéb juttatásokról beszélek.

Ez alapvető dolog lenne.

"Szerintem ebben semmi sértődöttség nincs. Gondolom többen voltatok a levelezésben, a nagyfőnök pedig a HR kislánynak üzente, hogy az ilyen adminisztrációs dolgokrol szóló e-mailek már őt nem érdeklik."

Ehhez nekem mi közöm van?

Az ő beszélgetésükhöz.

PR Managernek nem szükséges a helyesírás betartása?

Az a baj, hogy annyira lerí az ilyen PR Managerekről, a beszédstílusuk, fogalmazásuk alapján, milyen emberek is lehetnek, hogy nem kérek belőlük.

Lehet emiatt bunkónak, munkakerülőnek, rossz munkaerőnek titulálnak, de már beleuntam, olyan embereknek megfelelni, akik szaré- húgyé élősködnek egy elfogadható munkaerőn.

"Nem nagy kérés, de ugye ehhez kell a munkavállaló is! Mert sok cég jó csomagot kínál a dolgozóknak, mégis megy nyafogás, hogy ez vagy az miért nem jó. Tudod, a legtöbben pont azok a leghangosabbak igények tekintetében, akik életükben nem dolgoztak rendesen."

Ez sok dolog függvénye. Sajnos nekem eddig életem során egyszer jutott a jó csomagokból, "prémiumból".

Nem azért, mert rosszul dolgoztam, hanem mert ennyi helyen értékelték a munkát és ha kilépsz valahonnan örülnek ha nem látnak, nemhogy még végkielégítést, szabadságpénzt is kapjál, holott törvényileg kötelező lenne. Amit írsz, szerintem a nagyvállalatok irodistáira jellemző inkább. A prámiumok, egyéb juttatások, kevés munka, jó bér.

Akartam a melót, ameddig meg nem láttam a vezérigazgató úr levelét és stílusát.

Multiknál jellemző ez a nagy simulás, nyáladzás.

Fentre nyalni, lefelé taposni. Közvetlen, simulós, baráti hangvétel. Szemedbe vigyor, hátad mögött meg késszúrás.

Azt végképp nem értem, hogy az ig. úr miért nem mutatkozott be, ha csatlakozott a beszélgetésbe ő is.

Máskülönben, ha ilyen helyesírással, habitussal beszél valaki egy PR. Managerrel, akkor hogy beszélhet egy sima alkalmazottal? ÖCskös, haver, kotródj arrébb. :) A végére meg egy szmájli.

Én is olyan vagyok már, mint a munkáltatók, csak én meg a hülye munkáltatókat unom már.

Legalább valamiben megegyezünk.