Gyakornoki állásoknál normális, hogy semmi feladat nincs és értelmetlen az egész?

Már pedig a gyakornokkal foglalkozni a világ legutálatosabb dolga, úgyhogy azt hibába várod, hogy majd valaki melléd ül, megfogja a kiskezed és elkezd magyarázni.

Vagy utánamész vagy még ücsörögsz egy kicsit, de akkor meg a főnöknek fog egy idő után feltűnni, körbekérdez, mindenki azt fogja mondani, hogy egy szót sem beszélt veled és búcsút intetek egymásnak a céggel nagyon hamar.

Túl sok jövőt nem jósolok. :)

Pont úgy mérhető egy gyakornok rátermettsége (és értéke), hogy megtalálja-e a munkát, feltalálja-e magát vagy sem.

Halli nálunk is ez volt, erre lementünk haverommal (szerencsére 2en voltunk) körbenéztünk a gyárban, beálltunk a gépek mellé és betanultunk első héten a gépek üzemeltetésébe.

Második héten jött valami fejes, hogy körbevisz minket, mutogatta, hogyan működik a gyártósor, de nem bírta beindítani sem, erre megmutattuk neki, sőt a beállításokat is megcsináltuk, ezen eléggé meglepődött, de nem a jó értelemben (kicsit beégettük)

Volt egy betegállományban levő mérnök, a munkája felgyülemlett, elvileg 2 heti munkáját megcsináltuk 1 nap alatt, papírforma szerint meg egész héten azt intéztük (közben meg toltuk a warrockot :) )

1 hónap után elköszöntünk egymástól, sok mindent nem tanultunk mi sem!

Az az igazság, hogy nehéz mit kezdeni a gyakornokokkal.

Nekem munkatársam akivel 1 éve dolgozunk a cégnél kérdezte meg, hogy be tud e segíteni valamiben mert nincs épp dolga, én meg úsztam a munkában. De nem volt olyan feladat amit szívesen kiadtam volna a kezem közül, mert én vagyok benne napi szinten, gyorsabban megoldom és utána tudom hogy mit hogyan csináltam.

Másik nagy gond, hogy egy gyakornok ott van 1-2 hónapot aztán többet nem látjuk. Nagy feladatot pont ezért nem bíznék rájuk, mert ha bármi gikszer van akkor nem lehet őket elővenni.

Mondjuk én ilyen szempontból kivételt képeztem, gyakornokként is elkezdtek kisebb, majd egyre nagyobb dolgokat rám bízni, bár én alapból egész projektre ott voltam. De már akkor is volt olyan, hogy suli, betegség, szabadság miatt nem voltam 1-2 hétig, és akkor eluralkodott a káosz mert sok dologgal csak én voltam képbe.

Vagy régen furcsálltam, hogy bekerülök gyakornoknak, és mindenki teszi a dolgát ugyanúgy, hozzám se szólnak. Most már látom miért van ez. Gyakornokok jönnek, mennek egy cégnél, ráadásul annyi dolgom van, hogy nem érek egyszerűen rá arra hogy másokkal cseverésszek meg tanítsam őket.

Az is tény, hogy te is odamehetsz kérni a munkát. Nem fog senki megkövezni érte. Én mindig úgy voltam, ha nem volt dolgom, akkor csináltam magamnak, vagy kértem feladatot. Pont ez volt a jó pont a főnököknél, hogy látták az önállóságot bennem.

"6.: nagyon szépen körbedícsérted magad, hár a keksz. "

És most attól hogy fikázol jobban érzed magad?

Csak a tapasztalataimat írtam le, persze Magyarországon mindenki "lepontozandó" aki nem csak maszturbálni jár be a munkahelyére hanem dolgozni.

Nálunk voltak gyakornokok, volt aki odajött, érdeklődött, látta hogy érti mit csinálok, tudtam neki kisebb feladatokat adni, én is jól jártam, neki is volt dolga. De a többség meg olyan volt hogy ül egész nap, látványosan unatkozik, én meg pont leszarom mit csinál amíg nem tart fel senkit.

A lótifuti munkákat meg hamar megtanulja kiszórni az ember, vagy rendszerezni.

Ráadásul nem mindegy sok helyen hogy mikor vagy gyakornok. Nálunk van olyan munkaszakasz amikor pont jól jönne "terepre" egy mindenes ember aki számol, leveleket ír, stb. De vannak folyamatok amit meg egyszerűen nem lehet gyakornokra bízni és bármennyire is tele vagyok munkával nem tudom leosztani.