Ha a szüleim is lehúznak álláskeresésnél?
Három és fél hónapja keresek most állást, szerencsére sokszor hívnak szakmai interjúkra, de vegyes eredménnyel. Van hogy elutasítanak, de van hogy inkább nem felel meg. Előző helyen is szakmámban dgoztam, de próbaid alatt elküldtek. Pár fős tutyumutyi cég volt, hitelt vettek fel már, félre értettük egymást stb.
Az álláskeresés demoralizáló. A szüleim erre rádobnak azzal, hogy minden nap megmondják, hogy olyanra jelentkezzem, amire felvesznek, vagy hogy kapjam össze magam jövőhétig. Azt sem tudják hogyan, mennyi idő egy jelentkezés, vagy hogy milyen munkakört tudok ellátni. Folyton lehúznak, semmihez sem értek, vagy menjek gyárba. Világ életemben lehúztak, tesómat meg dicsérték...soha sem támogattak lelkileg, szavakkal, vagy mondták hogy ügyes vagyok.
sokszor arra gondolok hogy nem éri meg hazamennem sem, elmegyek a fenébe...
Felnőttként is megy a lehúzás, hogyan jöhetnék ki belőle? 25f
"Van, hogy elutasítanak, vagy nem felel meg a válasz, vagy próbaidő alatt elküldtek."
Egyértelmű, hogy a tudásoddal vagy a hozzáállásoddal van baj, Lehet, hogy a szüleidnek van igaza.
Egyszer kuldtek el probaido alatt, mert a ceg igy is hitelt vett fel mar, kis ceg volt. Meg is mondtak, hogy masra kell nekik a penz, nincs nekik fenntartani engem.
Amugy meg szerintem nem hivnanak be sehova ha annyira keves lenne.
le kéne ülni velük megbeszélni, ha még gondolod, vagy egyszerűen tegyél rájuk...saját gyereküket a legrosszabb indulatból se hiszem, hogy kidobnák.
nyilván van igazság náluk is, de az nem megoldás, hogy piszkálnak.
én detto ugyanez vagyok, csak nekem van már egy éve munkám, olyan, amilyet szerettem volna...szüleim meg állandóan lehurrogtak miatta, hogy ilyen területen úgysem tudok elhelyezkedni egészségügyi okok miatt.
ez nyilván nem volt teljesen igaz, bizonyos szinten már nyilván szükség lenne orvosi alkalmasságra is, de bőven volt hely, ahova elmehettem volna, édesapám is ezen a területen dolgozik, ahelyett, hogy ő is a gyári munkát meg a benzinkúti munkát ajánlgatta volna, lehet hogy az ismerettségi körében érdeklődött volna, hamarabb lett volna munkám.
és a vicc, hogy a mai napig ez megy...hogy oké, most van ez, de ebből nem tudok tovább lépni...bár nem is akarok jelenleg, de ennél is van még egy magasabb karrierszint, szóval ebben sem lenne igaza...
én is itthon élek, be is szállok a költségekbe...nem tudok, hogy aki itt egyből azzal jön, hogy ne a szülőkön élősködj, azok hogy gondolják...nem tudni ugyan, hogy mi a szakmád, amiben el tudnál helyezkedni, de ha az első állást is el kellene vállanod ráadásul, nem hinném, hogy meg tudnál belőle élni egyedül.
sokkal kevésbé gazdaságosabb, ha van egy saját albérleted, és annak a fenntartásához kell anyádéktól pénzt kunyerálni, ha egyedül nem megy...ezt azért egy normális szülő belátja...
nem az a bajom, hogy piszkálnak. inkább a folyamatos lekicsínylés és SOHA nem álltak hozzám konstruktívan. Semmi tanács, vagy "na hogy vagy?" "biztos sikerül, nem vagy idióta, nem kretént neveltem" "gyere adok pár tanácsot, szerintem mit tehetnél"...semmi.
Inkább a "Biztos, hogy alkalmas vagy?" "nem tudom, és ez jó?" "Nem mennél inkább a tescoba kocsigyűjtőnek?" "Vagy melósnak apáddal?"....
Ez a folyamatos lehúzás, és ott tartok hogy önbizalmam sincs kimenni az utcára már.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!