Nem bírom tovább a munkahelyem, de ha otthagyom, akkor lehet még a páromat is elveszítem. Mit tegyek?

Több, mint két éve kerültem a munkahelyemre, nem vagyok más, mint egy közmunkás, ami 1 évig jó is volt, mert depresszióba estem és a munkahely kicsit kihozott ebből a betegségből. Aztán megismerkedtem a párommal, aki itt focizik, ahol lakom és rendszeresen szerveznek a focicsapatnak bulikat a munkahelyemen. Ilyenkor persze nem kell dolgoznom, de a főnökasszonyom egész egyszerűen egy k.r.a. Két gyermekes, 40 éves családanya, aki tizenéveseket megszégyenítő módon issza le magát és mászik rá minden pasira 15-100 éves korig.Egy focis buli alkalmával, a szemem láttára ment oda a páromhoz és elkezdte ölelgetni, meg adott az arcára egy puszit. Nagyon mérges lettem és jól kiosztottam a páromat is és megkértem a főnökömet is, hogy ha lehet, akkor ne ölelgesse a páromat. Mondanom sem kell, hogy mekkora patáliát csapott. Persze a hétfői munkanapon egy szót sem szólt hozzám, bár nem is nagyon érdekelt, mert tuti kiosztottam volna és elmondtam volna a két munkatársamnak, hogy mi történt.

Szóval azóta meg vagyunk, beszélünk a főnökkel, nincs baj, de egész egyszerűen nem tudom elviselni.Közmunkában annyit dolgozunk, hogy az már hihetetlen, nincs hétvégénk, tovább kell dolgozni és mivel csak hárman vagyunk, így szabadságra is csak nagyon indokolt esetben lehet elmenni, mert legalább két embernek mindig ott kell lenni, ami baromság, mert bizony nagyon sokszor csak ott ülünk és nem csinálunk semmi érdekeset.

Plusz most sikerült megszereznem a nyelvvizsgám, lett volna is egy álláslehetőség, de ahhoz kellett a diploma. Minden pénzem és időm beleöltem, hogy meglegyen a nyelvvizsgám, ami sikerült is, erre kiderült, hogy aki fel vett volna, azt elbocsátották. Ettől teljesen kikészültem, mert ezen kívül csak olyan munkahelyekre vennének fel, ahol reggeltől-estig kell dolgozni vagy két napozni kell, beleértve a hétvégéket, amivel nekem nincs bajom, de a páromnak annyira fontos, hogy ott legyen minden focista bulin a jelenlegi munkahelyemen, hogy én beleörülnék a tudatba, hogy egyedül menjen el ezekre a bulikra ahol a főnökasszonyom is mindig ott van. Nem tudom mit tegyek? Megpróbálok beszélni a párommal, aki egyébként egy jó ember és nem csalna meg, de a tudat, hogy a főnököm még egyszer megöleli vagy csak a közelébe megy, attól megőrülök. Jajj...én 24 éves lány vagyok, a párom pedig 38 és foci szerető. És nem tudom, hogy mikor akarja már abba hagyni, mert ő sem tudja...erre viszont én nem tudok egy jövőt alapozni. Nekem még van időm, de neki nem hiszem.