Az eltűnő munkaerő nem azt kéne eredményezze hogy a megmaradó dolgozókkal tisztességesen bánnak? Hogy nem verik át őket ahol lehet és csörgetik az ostort?

Ha van egy cég amelyet elég rendesen érint a munkaerőválság, a dolgozók párolognak el máshova vagy külföldre új embert meg a cég nem talál.

A régiek távozásának oka és az újak hiányának az oka ugyanaz. A szaros pénz. Ennyiért amit a cég ad már nem dolgoznak az emberek, el is mennek, találnak mást jobbat, és ennyiért amit a cég ad, ember nem jön ide, hiába fut állandóan az álláshirdetés.

De valami csoda folytán marad mégis pár szerencsétlen nyomoronc aki mégis itt dolgozik. És nem megy el. De ha a cég annyira munkaerőhiányban szenved hogy már a bezárás is felmerült (bezárás nem azért mert annyira nincs pénz hanem azért mert annyira nincs ember) akkor nem kéne a még ott levő emberekkel tisztességesen bánni? Nem úgy beszélni velük mint az állatokkal, nem orrba szájba túlóráztatni őket (bár ugye a munkát csak is lehet már elvégeztetni) nem csörgetni az ostort stb?

Hát ennek a pár embernek köszönhető aki minimálbérért itt szarozik egy rabszolgahajcsárnak hogy egyáltalán még kinyit a cég reggelente.

Már ott tartunk hogy szabadságról nem is eshet szó senki egy napra se mehet el jönnek az ünnepek, és 24és 25 kivételével minden nap reggeltől estig meló van.

Szóval az ilyen „vállalkozó” mit gondol?