Minden munkában azt írják, hogy elvárt a jó kommunikációs készsége. De akkor hogy dolgozzon a szerencsétlen szociofóbiás?

Na igen, nekünk nehezebb munkát találni, mint a nem szoc. fóbiás embereknek.

Tőlem is mindig megkérdezik az állásinterjún, hogy mi bajom van, mert láthatóan remegek. Azt szoktam mondani, hogy csak az állásinterjú miatt izgulok. A legtöbb esetben együtt érzőek szoktak lenni. Viszont tény, hogy olyan munkára nem fognak majd felvenni, ahol folyton ügyfelekkel kell majd kommunikálnod, vagy előadást kell tartanod, vagy rábeszélned a vevőket valamire, és hasonlók.

Egyszer voltam állásinterjún egy telefonos ügyfélszolgálatos munkára. Gondolhatod, hogy szoc. fóbosként hogy ment! Szinte két szót nem tudtam szólni. Olyan szánakozva néztek rám, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna! Természetesen a munkát nem kaptam meg, de annyira nem is bánom, mert nem bírtam volna hosszú távon csinálni.

De vigasztaljon az, hogy ugyan a jó kommunikációs készséget minden álláshirdetésbe beleírják, az nem azt jelenti, hogy ténylegesen mindenhova szükséged lesz tökéletes kommunikációs készségre! Azt is beleírják mindenhova, hogy fizetésképes keresletet adnak meg előrelépési lehetőséget, és ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy örülhetsz, ha megkapod a minimálbért, és előrelépési lehetőséged véletlenül sem lesz a cégnél.

Minden munkába beleírják hogy legyen 3-5 év tapasztalatod, nyelvtudásod, jogosítványod, aztán vagy tényleg kell vagy nem.

Ráadásul érthető, hogy egy munkaadó talpraesett, kommunikatív munkaerőt részesít előnyben. Ipari alpinistának sem tériszonyos ember fogok felvenni, vagy szekrényhordásra sem 45 kilós lánykákat.

Amúgy attól hogy szociális fóbiád van, még tudod magad "edzeni", fejleszteni és elérni egy viszonylag normális kommunikációs szintet. Csak sokat kell hozzá gyakorolni és keresni kell a "konfliktus helyzeteket".

1) nem minden munka leírásban van ez!

2) konkrétan mit akarsz dolgozni? Keress olyan munkát, amit tudsz csinálni. Nem kell mindennek megfelelni. Ha a hirdetés 2/3át tudod teljesíteni, már jó esélyed van. A legtöbb hirdetés túlzóan megfogalmazott!

Egy ilyen munkahely, ha nem a mély vízbe dobnak, tréningnek is jó. Én régebben kb megszólalni sem akartam mások előtt. Mára a legjobb eladóvá váltam egy kereskedelmi cégnél.

Keress olyan munkahelyet, ami nem mély víz, és ahogy minden nap csinálod, lassan le fogod vetkőzni a szocfóbot. Nekem sikerült!

Én sem vagyok egy beszédes típus, szeretek csöndben lenni, és szerencsére olyan irodai munkát csinálok, ahol többnyire be van dugva a fülem és zenét hallgatok. Nem lenne muszáj egy szót sem szólnom egész nap, de azért néha bekapcsolódok a beszélgetésbe. Ez egy nagy nyitott iroda amúgy, egy légtérben vagyunk kb 250-en.

Ahhoz, hogy a munkám hibátlanul és a lehető leggyorsabban végezzem, sokszor kéne telfonálni, ráadásul angolul! De én hozzá nem nyúlok a telóhoz, mindent emailben intézek, az aláírásomból is töröltem a tel számomat.

5. vagyok.

Mennyire volt súlyos? Nagyon. A középiskolában szinte rosszul voltam, mikor kérdeztek az órán. Utána ha megszólítottak az utcán, szintén. Őrlődtem, rettegtem.

De bekerültem egy céghez irodai munkára, és gondosan végeztem a munkámat. A lényeg, hogy ne azzal foglalkozz, mennyire izgulsz, hanem hogy ki tudd pipálni a feladatot. Ha megcsinálod, sikerült. Nekem így jött össze az, hogy néha elkezdtek eladóként is használni, mert gondosan, jól dolgoztam.

Az évek során rutinná vált a kommunikáció másokkal. Eleinte nem mertem felhívni telefonon senkit, de a végére bankot, szolgáltatót, bárkit felhívtam bármilyen problémával.

A lényeg tehát, hogy jól végezd a munkádat, feladat-, vagy sikerorientáltan. Ha sikerülnek a feladatok, jól végzed a dolgodat. És minél több ideig, annál inkább rutint szerzel a kisebb interakciókban is. Lassan el fogod elfelejteni ezt a gyötrelmet, amit szocfóbnak nevezünk. Teljes életet fogsz élni. Sőt, én egy kicsit már kezdtem átmenni extrovertáltba is, annyira belejöttem. :D

Nem az izgulással foglalkozni, hanem a feladat megoldásával. Jobb életed lesz, hajrá! :)