Sokan miért félnek állást váltani?

"De, 10 hónap után illett volna előléptetni. "

Mi az hogy illett volna? Előléptetés akkor van, ha azt kiérdemelted. Végig kell járni a ranglétrát, ha tetszik őfelségének, ha nem.

"Előrelépési lehetőség volt, de annak, aki "csókos". "

Tipikus bukott emberre jellemző magyarázat.

Nem azzal van a baj, hogy a legtöbb ember nem mer lépni, hanem hogy nincs hová lépni. Örülnek, ha nagy nehezen találnak egy munkahelyet, ahol alkalmazzák őket, a legtöbb ilyen ember nem fiatal és nem független, családja van. Vagyis nagyon nem mindegy, hogy felmond-e, csak mert nem tetszik valami, vagy tűr és nyel, míg nem lesz egy jobb. Mert sajnos a mai világban örülnek az emberek, hogy van egy, nemhogy dúskálnának a jobbnál jobb munkahelyekben!

Tudod ha mindenkinek annyi választási lehetősége lenne, hogy ha egyik nem tetszik, a következő héten már kezdhetne egy másik munkahelyen, akkor senki nem tűrne, nyelne egy s..r munkahelyen.

Tudod kérdező, örülj magadnak, hogy te olyan baromi szerencsés vagy. Én hogy több lábon álljak, végeztem el több szakmát is, jelenleg állami cégnél dolgozom, amit nagyon szeretek (bár bőven az átlagos magyar fizetés alatt keresek, de nagyon jó itt és szeretem a munkám és a munkatársaimmal is jól megvagyunk, tehát én nem panaszkodom), viszont előtte nagyon hosszú ideig a kutyának nem kellettem. Hiába volt meg a végzettségem, mivel nem tudtam papíron legalább 2-3 éves gyakorlatot igazolni (hogyan is tudtam volna, ha alapból gyakorlat nélkül esel ki az iskolapadból?), illetve vidéken élek, távolabb a várostól, így átlagban be sem hívtak interjúra. Ahol meg igen, ott meg közölték, hogy nekik nem fér bele az útiköltség, meg mi van, ha nem ér be időbe a busz, illetve felvettek egy olyat, aki le tudott igazolni x év gyakorlatot. Holott szerintem aki elvégezte az iskolát, szakmát szerzett, pláne még szeretik is azt, amit végeztek, akkor pikk-pakk bele lehet jönni a dolgokba.

Szerencsére a jelenlegi munkahelyemen esélyt kaptam arra, hogy nem azt nézték, hogy mi van papíron, hanem hogy valójában mit tudok. Bizonyítottam és most már itt vagyok másfél éve és szerencsére a jövőben is számítanak rám.

De sajnos piszok nehéz volt idáig eljutni.

Szóval nem mindenkinek könnyű, neked szerencséd van! De a legtöbb embernek nincs.

És tudod akinek még családja is van, nekik meg nem megy csak úgy, hogy pikk-pakk munkát kezdek külföldön, vagy több száz kilométerre a családtól.