Lehetőségem lenne munkahelyet váltani, de elbizonytalanodtam, ti mit tennétek? Mindkét lehetőségnek van jó és rossz oldala is.

A jelenlegi munkával nincs gond, a főnökömmel annál inkább.

Nem csak én látom így, egy furcsa, flegma ember, mások sem kedvelik.

A munkámat szeretném, de annyira túl vagyok terhelve, és nincs segítségem, miközben a szomszéd laborban ketten látnak el egy munkakört, bőven van szabadidejük, de a főnök úr ezzel nem foglalkozik. Az utóbbi hónapokban úgy érzem, rám szállt, az okát nem tudom, de sokszor ok nélkül belémköt, flegmán reagál kérdésekre, már ha reagál egyáltalán. A munkához szükséges információt nem adja át, valamiért élvezi, hogy ő mindent tud, ezáltal hatalma van, a beosztottjai pedig ezáltal úgy tűnnek, mintha nem lennének képben a napi dolgokat illetően. (Ami így is van, de ez az ő szándékos információ-visszatartásának köszönhető.)

A kollégákat kedvelem, és ha váltanék, ők hiányoznának.

Az új hely tulajdonképpen nem előrelépés, csak elmozdulás egy másik irányba.

A bér ugyanannyi lenne, csak valami egész mást csinálnék. Vágyom a változásra. Ugyanakkor igényem van az emberi kapcsolatokra, az új helyen pedig napi 8 órában egyedül lennék egy laborban.

Mondhatjátok, hogy ha akarjuk, meg lehet őrizni a korábbi barátságokat, de az mégsem olyan, mintha napi 6-8 órát együtt lennék emberekkel, és megbeszélnénk, ki hol járt tegnap, milyen filmet nézett, stb.

10 évvel ezelőtti munkahely-váltásnál is ez volt, megbeszéltük, hogy attól még a jó viszony megmarad, de azóta, ha összefutunk a gyárban, mosolyogva köszönünk a régi kollégákkal, de annyira eltávolodtunk egymástól, hogy maximum néhány szót váltunk.

Szóval a kollégák hiányoznának, de a jelenlegi főnököm szekálása, rosszindulatú beszólogatásai kikészítenek, otthon is feszült vagyok, rosszul alszom, reggel idegesen megyek be, hogy vajon mibe köt bele már

megint.

Ugyanakkor, bár vágyom a változásra, semmi garancia nincs rá, hogy az új hely jobb lesz, vagy akár csak hasonló. Simán lehet, hogy sokkal rosszabb lesz.

Nem tudom. Ti mit tennétek?

Bevállalnátok a bizonytalan újat, ahol legalább van remény egy magányos, de nyugodt munkavégzésre, vagy maradnátok a jelenlegi helyen a megszokott társaságban, de állandó idegeskedés és túlterheltség mellett?