Szégyenkeznem kellene vagy sem?

Valaha jól menő vállalkozásunk volt (Édesapámmal és a testvéremmel). Nem habzsidőzsi, de jól éltünk. A házat, amiben lakom kp-ért vettük 4 éve, nincs hitel rajta és egyedül az én révemen lett meg (a családi vállalkozásból) A párom sosem a családi vállalkozásban dolgozott, hanem saját munkahelye volt és van. Mára az egykori vállalkozás a semmibe lett (sok szülő-gyerek vita, fater nem engedi ki a kezéből, mi ifjak talán túlzottan bíztunk a stabilitásban stb). Most a párommal úgy élünk, hogy nekem van vagyonom, de nincs bevételem. Egyedül ő keres. Férfiként nagyon nehéz megélnem a "kitartott" feelinget. Bár azzal vigasztalom magam, hogy a feleségem semmit nem kellett hogy beletegyen a házba. Semmit. Én munkát keresek ezerrel, árulom a nagyértékű autómat, a házat is (max visszaköltözünk valamelyikünk szülői házába - elég nagyok úgyis) Csak nekem mentálisan megélni azt, hogy valaha "menő" voltam és ma egy rakás szrnak érzem magamat. A párom nem bánt érte, csak minden nap többször megkérdezi, hogy apám (és közös) vállalkozásunkból mikor tudok pénzt hozni. De ott sajnos havi pártízezernél több nem csurran cseppen mostanában. Azon is erőlködünk, hogy menjen, de csak beszrunk az erőlködéstől.