Két teszkós pénztáros az egyik diplomás a másik épphogy érettségis. Mi a véleményetek a sztoriról? Ld részletek

20: Nem igaz. HA olyat tanultál volna, aminek van piaci értéke, akkor a munkaerőpiac megfizetne. De egy teológia-szabadbölcsészet kombóval mihez értesz, ami nem oktatás/kutatás/írás esetleg? Mihez? Ki vegye meg a szaktudásodat a munkaerőpiacon, ha nincs olyanod?

Ne légy nevetséges! A nem létező logikádat követve jogászok mind állástalanok lennének, az összes (!), mert tisztában vannak a jogaikkal.

Újra kérdezem: milyen szaktudást akarsz érvényesíteni mely területen?

Kezd nyilvánvalóvá válni, bármennyire is tagadod, hogy te vagy a diplomás a történetben, akinek nagyon sérti a csőrét, hogy ez történt vele.

Én is két diplomás vagyok, nem kell elmesélni milyen naphosszat tanulni, mérnök lettem. Ha befut egy-egy új munka, akkor újra és újra elő kell venni a szakirodalmat, megtanulni azt, amit az egyetemen nem tanítottak, továbbképzésekre járni, az új technológiákat és nézeteket elsajátítani. A diploma nem egy csodapapír, ami biztosít arról, hogy életed végéig nem lesznek megélhetési gondjaid. A diploma egy papír, amivel ha elég leleményes vagy és életed végéig képes vagy tanulni, akkor azt csinálhatod, amit szeretsz.

18 évesen lehet nem tudja felmérni az ember, hogy mely szakokkal megy valamire és mivel nem. Mire eltelik az a 3-4-5 év, addigra a hallgatónak éppen elég rálátása van erre és eltudja dönteni, hogy érdemes-e itt megállni, vagy lépni kell egy lépcsőt, esetleg teljesen más irányba haladni... Azt kell mondjam a történet diplomása hiába állítja be magát okosabbnak, valójában nem volt az.

Ilyen felállásban valahol megértem a rossz tanulót, hiszen önigazolást nyert, hogy jól csinálta a dolgait, semmi értelme tanulni, az sem jutott előrébb, aki éveket áldozott arra, hogy többet kapjon az élettől, mégsem tart előrébb nála. Nem szép hozzáállás, de nyilván dagad a melle, ez van.

Én gimiben sosem tartoztam az éltanulók közé, mégis mérnök lett belőlem, amit imádok és semmi pénzért nem cserélnék el. Vannak olyanok, akik nálam jobb tanulók voltak, akik küzdenek egy mekiben állva a mindennapjaikkal és vannak olyanok, akik rosszabbak voltak, még is boldogok a maguk szakmájában akár diplomások, akár nem. Egy papíron semmi nem múlik jóformán. Ha én fodrászként lelném örömömet a mindennapi munkámban, akkor megvesznék, hogy mérnökként kell dolgoznom nap, mint nap.

Van olyan volt osztálytársam is, aki végzettség nélkül külföldön dolgozik egy szállodában tripla annyi fizetésért, amennyit én kapok itthon mérnökként. Osztálytalálkozókon rendszeresen ő a kárörvendő és a "látjátok, tudtam én" megmondója. Csak azt felejti el, hogy én a pénzemért azt csinálom, amit szeretek és nem mások mocskát takarítom naphosszat. Külföldön mérnökként én keresném a tripláját annak, amennyit ott szállodai szobalányként megkeres, mégsem verem rá a mellemet, mert jól érzem magamat itthon a bőrömben, ez az otthonom és amíg megélek a pénzemből, addig nem megyek sehova. Csak mosolyogni szoktam a nagyképűségén, nem állok le vitatkozni. :)