Én vagyok nyápic, vagy tényleg nem egy álommunkahely?

Kezdjük a magánéletemmel. 24 éves vagyok. 2 helyen lakok egyszerre, mind a két helyen vannak teendőim. (nincs közel egymáshoz a 2 hely, 1,5 órányira vannak egymástól tömegközlekedéssel - ha nincs várakozási idő). Párkapcsolatban élek. Hétvégén lenne programom (nem buli, tanfolyam). Hát/lábfájós vagyok.

A hely, ahol 2 hónapja dolgozok, most még laza, de pár hét/hónap múlva bedurvul.

Megéri-e kb. 100-120.000 Ft-ért dolgoznom, úgy, hogy heti 1 szabadnapom van (hétköznap), a többi 6 nap pedig 12 órában állómunkát végezni, úgy, hogy 8-ba vagyok bejelentve. Így a tanfolyam lehetősége is ugrik, és az sem biztos, hogy az egészségemnek ez jót tenne. Szabadnapokat nem vehetek ki csak januárban kapom meg.

Lemondok arról, hogy nőiesnek érezzem magam, vagyis ékszerek,smink, hajvariációk, csinos ruhák, magassarkúk tiltva vannak. Jobb esetben van 8óra amit otthon tölthetek. Ebben nincs benne a háztartás, és a magándolgok (fürdés, hajmosás, stb.)

Nem jut időm a családomra, se magamra, se ügyintézésre, csak azon az egy napon.

A fizetésemből kb. 50.000 kapásból elmenne olyan dolgokra, amiket muszáj vennem a munkámhoz, de egyéb hasznát nem venném nagyon.

Ilyen ismérvekkel ti mit tennétek? Nyilván maradok, amíg nem találok mást, mert ennek is örülök, bár ide is kellett kis protekció ismerős által.. de minden munkahely ilyen, vagy ez azért durva?

Azt, pedig, hogy törvényben mit lehet és mit nem, szerintem hagyjuk, mert ha azzal érvelnék,akkor egyből elküldenének..:(

Csak mostanában sírógörccsel jövök haza, hogy a semmiért dolgozok, ugyanis nem jut időm semmire, ha ez így marad.