Új állás dilemma: most mondtam nemet (feltételesen telefonon) arra, ami évekig az álmom lett volna, többi lent. Hogy döntsek?

A munkáról, amit gyed előtt végeztem, és ahová vissza tudok menni, kezdem azt gondolni, hogy etikátlan lenne, ha továbbra is ezt csinálnám. Nemcsak azért, mert nem tudom jól csinálni, nem tanultam sosem, nem volt lehetőség önképzés keretében sem fejleszteni magam, hanem mert így (képzés nélkül) csak a (hozzám hasonlóan szakmailag dilettáns) feletteseim elvárásainak megfelelően tudom csinálni.

Szakmai fejlődés csak úgy lehetne, ha kívülről kérnék segítséget, de ezzel úgymond elárulnám a céget, hogy ott senki sem tudja, és nem is akarnak segítséget kérni.

A munka előnyei: jól fizet, papíron olyan végzettség kell hozzá, ami nekem van, nagy időbeli szabadság, teljes szabadság a gyakorlati megvalósításban, csak a vezetés koncepcióját kell követni. A siker rövidtávon látványos, a hosszútávról meg nem tudunk.

Amit a végzettségemmel tudnék csinálni az szinte csak egyféle másik munka: kb 70% pénz a mostanihoz képest, nagyobb kötöttség, több túlóra, kevesebb szabadság, kötöttség a gyakorlati megvalósításban, több ellenőrzés, sokkal kevesebb látható hosszútávú siker.

Erre ma jött egy telefon: pont akkortól, amikor visszamennék, várnának az "álomhelyen", kb 70% pénz a mostanihoz képest, nagyobb kötöttség, több túlóra, kevesebb szabadság, (ez kisgyerek mellett nagy kérdés, hogy vállalható-e) de van sok belső szakmai segítség, stb... de alapítvány, tehát "józan ésszel" bizonytalan.

Ugyanakkor ahova visszavennének, ott meg már 8-10 éve mindig az a hír, hogy "jövőre" megszűnik. ha mégis ez lenne, azt érdemes lenne kivárni, mert akkor sokat fizetnek.

biztost a bizonytalanért? de melyik a biztos?