Ha tehetnéd, inkább a szüleid trafikjában dolgoznál vagy külföldre járnál ki?

Menj Ausztriába.

A legtöbb ember azért nem viszi semmire (vagy sokra) az életben, mert kockáztatás helyett mindig a biztosat, a könnyebbnek tűnőt választja. Ne váljon szokásoddá.

Ha csak a mani kell neki és nem dolgozna később azon a területen, érdemes lehet elgondolkodni azon, amit te mondasz. De én csak a hosszabb távú pozitív hatásokkal szeretnék még számolni.

Ha a kérdező depresszióba esik attól, hogy lenézik, ahelyett hogy ez növelné a versenyszellemét, a tenni akarását és a munkabírását, akkor menjen csak a trafikba.

Azért ajánlottam, hogy próbáljon ki minél aljábbnál aljább munkákat (illetve amikben úgy kezelik őt), mert ez anno nekem is bevált az egyetemen. Soha az életben nem végeztem fizikai munkákat, leszámítva az egyetemi diákmunkákat (csomagolás, vízimentősködés, ruhatáros, kukorica címerezés, pincérkedés, árufeltöltés, leltározás). Viszont ezek megtanítottak arra, hogy becsüljek mindent, amit azóta elértem, mert az tuti, hogy ezek közül egyiket sem csinálnám egy életen át, főállásban (viszont ha nem végeztem volna el az egyetemet, mehettem volna segédmunkásnak).

Ha a kérdező lát abban távlati hasznot, hogy egy kicsit világot lát és kap még egy löketet abból, amiből korábban is, hogy milyen fos is az ilyen meló, pláne amikor még így is kezelik az embert. Ha már eléggé tudja, akkor jó.