Elértétek, amit el szerettetek volna tizenévesen?

El. szerencsére már 192 centi vagyok, úgyhogy elérek mindent.

Nem. Hírnévre és elismerésre vágytam. A mai napig kísért a dolog ha meglátok egy kiskamaszt aki már elég sokra vitte valami olyanban, amit nagyra becsülök.

Nem vágytam semmire 14 évesen. Volt biciklim, egy csomó másik gyerek, együtt bandáztuk, fociztunk. Nem voltak nagyratörő vágyaink.

Egy részét igen. Bár nekem az életszínvonal/hol lakjak kérdés másodlagos. Sokkal inkább szeretnék a szakmámban kiteljesedni, de nagyon elszomorító most a helyzet, ráadásul rajtam kívülálló okok játszanak közre főleg. Nem találom sajnos, hogy mi a megoldás

méhész szerettem volna lenni már egészen kicsi korom óta. Mindíg is falun akartam élni nem milliomosként hanem átlagos emberként. Azóta méhész lettem persze másodállásban azóta is falun élek de anyagilag nem igazán dicsekedhetek

Tizenèvesen magánóvodàt szerettem volna nyitni, mármint a jövőben. Különleges termèszetbarát óvodát, ahol milliomos elkényeztetett lurkókat szoktattam volna le a nagymenősègről és megszeretettem volna velük a természetet. Valami egyedülállót szerettem volna. Nagyobb fejjel mikor beleláttam mennyi pénzt nyel az ilyen feladtam, mivel egy fillérem nem volt rá. De még most is (30éves fejjel) is ezen agyalok, mert nagyon szeretném megvalósítani. Végülis majdnem elértem a célom. A múlt évben majdnem felvettek takarítónőnek egy óvodába, de túlképzetség miatt aztán mégsem. :) most egy álmodozó munkanélküli elvált 2 gyermekes anyuka vagyok egy belvárosi 1 szobás albérletben, aki pedagógia végzetséggel alkalmi munkàkból tartja egy a gyerekeit. Hát nem ez volt az álmom tizenévesen, de még mindig töröm a buksim, hogy érhetem el az álmom, de már csak a gyerekeim jobblète miatt.