Az komoly, hogy Magyarországon, az állásinterjúkon elvárnak mindenféle handabandázást hivatástudatról, kihívásról, miközben csak gombokkal fizetnek?

Nekem sajnos nincs vállalkozó a családban. Mindig szerettem volna magam irányítani a sorsom és saját magam után vállalni a kockázatot, nem idegenek vállalkozásának termelni a hasznot... de igáig még ez nem valósult meg.

Talán azért sem szeretnek alkalmazni, mert irányító típus vagyok. Nem könnyű igába hajtani... :)

Bármit is dolgozik az ember azt szívvel kell csinálnia.

Ha valaki úgy gondolkodik, mint a kérdező ("éhbér országa" "gombokkal fizetnek") akkor ne csodálkozzon, hogy nem alkalmazzák.

Ha a kérdezőnek kellene fizetnie azokat a gombokat (+járulék és adóvonzatát), akkor gondolom ő is elvárna egy magas szintű hozzáállást.

Nem csoda, ha valakit nem vesznek fel egy munkakörbe, ha pusztán a pénzért dolgozna. Legtöbb helyre meg lehet találni az odapasszolót, pl egy takarítónői állásra egy olyan szemléletűt, aki rendmániás, szereti ha minden a helyén van és irritálja a kosz.

Én is hirdettem már többször olyan munkakörbe, ami kb egy árufeltöltőnek felel meg, és el is vártam, hogy az illető a motivációs levelében leírja, hogy miért ideális számára a munka jellege, időbeosztása stb.

Ha nem lenne jelentkező a cégek is felvennének olyat, akinek "kell a pénz", de mivel van a jobbakból válogatnak (és nem álszent handabandát várnak el, hanem jó érveket, hogy az adott munkakör miért megfelelő a jelöltnek).

Gondolj bele: egy lakatlan szigeten lehet, hogy a te barátnőd is egy kókuszdióba fúrt lyuk lenne. Ellenben ahol nagyobb a választék ott az elvárásoknak is találkozni kell.

6-os vagyok: Ingatlan és társasházkezelés :)

Most egy pénzügyi okj-s tanfolyamra járok, hogy ne itthon vakarjam a seggem amig nincs munka...