Munkahelyi probléma? Mikor kellett volna szólnom, egyáltalán szólnom kellett volna? Lett volna esélyem?

Próbaidős voltam az új munkahelyen. Nagyon nehezen tudtam elhelyezkedni több mint egy évig voltam munkanélküli. Nagyon örültem az új munkámnak, ezért nagyon igyekeztem betanulni, még kicsit jobban is mint általában szoktak. Egy kolléganőmre bíztak akinek be kellett tanítania engem. Már az első nap hisztizett, hogy miért neki kell engem betanítania, mindig mindenkit rá bíznak. (Meg egy másik kolléganőre.) Másfél napig megerőltette magát és tényleg foglalkozott velem, utána már alig, kapkodva mondott pár szót és már rohant is ki, a szobából át a másik szobába a régi asztalához. Ettől függetlenül én igyekeztem egész nap gyakorolni a munkákat. De éreztem, hogy nem vagyok neki szimpatikus. Ahogy teltek a hónapok azt éreztem vadászik a hibáimra, mindenben hibát keres. A főnöknek azért nem szóltam, mert tudtam, hogy a több mint egy évtizede ott dolgozó kolléganőnek fog hinni. Hiszen ki hiszi el, hogy nem akar betanítani. Úgy gondoltam, hogy hátha megszeret vagy belejövök a munkába. Az főnök a próba idő végén megnézte a munkámat. Sajnos akkor, pont olyan munkát kaptam amit még nem csináltam soha, így idegeskedve próbáltam teljesíteni. Voltak kollégák akik adtak másik melót a sajátjukból, amiről tudták, hogy megtudom csinálni. Ennek ellenére, idegességemben hibáztam egy-két dologban. A végeredmény az lett, hogy elküldtek. Nem tudom, hogy hol rontottam el. Mit kellett volna csinálnom. Egy ismerősöm szerint pénzt kellett volna felajánlanom, hogy tanítson meg, még az elején. Hát nem tudom.

Korábban is volt már egy másik munkahelyem, ahol egy nagyon fiatal csaj tanított volna be, de valahogy ott sem voltam szimpatikus. Onnét magamtól jöttem el. Mit tegyek legközelebb?