Hogy tudnám elérni, hogy a munkahelyi gondjait hagyja az ajtón kívül?

Nálunk is ez ment, csak én közben még terhes is voltam, és duplán kiborultam attól, hogy minden téren elutasított a munkahelyi gondok miatt. Ráadásul mi egy helyen dolgoztunk, így én is beleláttam, majd amikor eljöttem szülni, akkor a férjem is eljött onnan, és bár nagyon nehéz volt normális új munkahelyet találni, de végül sikerült szerencsére, és most már ilyen problémánk nincs. Most van más, de hát problémák mindig vannak.

Nekünk nagyon a házasságunk rovására ment ez az időszak, most próbáljuk helyrehozni, de borzasztó nehéz. Ti ne jussatok el idáig, ne hagyd magad lerázni, mert előbb-utóbb érdektelenné váltok egymás iránt. Mondd el neki, hogy a terhet ketten könnyebben cipelitek, ezért te mindig meghallgatod, de ezáltal próbáljon egy kicsit ő is elvonatkoztatni és vegyen erőt magán, legyen ott lélekben is, ne csak testben. Sok sikert nektek!

Nálunk is volt ez probléma,én meguntam.

szerencsére páromra a kiakadásom,veszekedésem jól hatott,megijedt annyira hogy elhagyom (pedig nem is mondtam ilyet),hogy átértékelte a dolgokat,és rájött hogy nem őp fogja megmenteni a céget,nem ő kap annyi fizetést hogy idegeskednie érdemes.

Időnként visszaesik,de időben figyelmeztetem és rendeződik.

Most is sz.rban van a cég (évek óta),de már képes hét közepén is szabit kivenni hogy elmenjünk ide-oda.

Megtettél amit tudtál, bár biztos lesz valakinek valami igazán jó ötlete.

A többi már a férjeden múlik. De azért az elgondolkodtatott, hogy a kollégái is ugyanígy viselkednek. Gondok vannak annál a vállalatnál, az tuti. Kis idő hagynék, mert tényleg lehet, hogy javul a helyzet, de ha mégse, akkor új munkahelyet keresnék a helyében, mert erre rámennek az idegei, az egészsége és nem utolsósorban a magánélete (veled) is.

Itt nem a munkahelyi probléma a gond, mert az bőven elég kell, hogy meghallgatod, hanem hogy nincs közös program, nincs szex.

Én hasonló helyzetben - hosszú idő után és sok megjavítási kísérlet után - a válás mellett döntöttem. Akkor jött rá a férjem, hogy munkahelye lehet akárhány, családja viszont nem... de akkor már késő volt (pedig ezerszer elmondtam neki ezt).

Az is tapasztalat, hogy ez kifogás, ha éppen nem munkahelyi gond volt, akkor volt más, ezek csak kifogások voltak, hogy ne kelljen a házasságunk problémájával foglalkozni, el lehessen odázni a dolgot.

Még egy utolsó kísérletként próbáld meg elrángatni párterápiára, és ha nem nyitott rá, akkor nem tudsz mit tenni...

Ismerős duma...

Évekig hallgattam: nincs semmi gond, nekem jó így, majd megoldódik....

Sok év után fogyott el végleg a türelmem, mert semmi nem változott.