Most mit tegyek? Először is: kérem szépen a moderátorokat, hogy hagyják itt a kérdésemet, mert itt remélem a legnormálisabb válaszokat.
Szóval: Dolgozom, minimálbért keresek. A főnököm kitalálta, hogy nem tud megfizetni már, ezért az az ötlete támadt, hogy heti két napban odaad egy másik kollégának, és így két főnöknek kell dolgoznom, és megosztják a költségeimet is. Igen ám, de ezt nem két+három körülhatárolt napra kell érteni, hanem mindig, akinek épp dolgozni kell. És itt a baj. Mindkettőjüknek teljes ember kellene, engem szétszaggatnak. Valamelyik mindig elégedetlen. Hónapok óta napi 10-12 órázom, még hétvégén is, de még ez sem elég.
Ma olyan feladatot kaptam az egyiküktől, amit egyszerűen nem tudtam elvégezni, mert nem fért bele az időmbe. Nagyon-nagyon veszekedett velem, telefonon, majd személyesen is. A másik főnök egyetértett. Most én vagyok a rossz. Az irodában senki nem áll szóba velem, mindenki utál.
Mit tegyek? Mondjak fel? Tűrjem?
Ezt minimálbérért?? Nem minimálbérért dolgozom, viszont túlórát nem fizetnek. Így mindig annyit dolgozok ami a munkaidőmbe belefér, többet nem! Ennyire ne nézzék már bolondnak az embert...
Próbáld megbeszélni, hogy ha mindkettőnek teljes munkaidőre kellesz, hogy csak az egyik munkakört vállalod, mert nem bírod. Ha nem mennek bele, akkor kezdj el munkahely után kutatni. Addig ne mondj fel, ha nincs munka lehetőség, mert az elég luxus.
válasza:Már ahol luxus.
Fene se tudja mi a végzettsége,bár minimálbéresként biztos nem hiányszakma.
Lényeg a lényeg, ezt nem tűrném, mindennek van határa. Az ő bajuk, hogy nem tudnak fizetni egy rohadt minimálbért sem egyedül,ne a dolgozón töltsék ki.
Olyan borzalmasan érzem magam, hogy nem tudok megfelelni. :(
Ráadásul, mivel telefonon épp szidott az egyik, a másiknak a feladatában csináltam egy hibát, így az sem lett jó. Ezért ma mindkettő ki volt/van akadva rám. :(
Hát, nem tudom, hogy mennyire tágasak a lehetőségeid, de én mindenképpen nézelődnék új munkahely irányába.
Én pl. nem engedhetném meg magamnak sajnos, hogy munkanélkül maradjak, tehát, addig nyelnék. Aztán ha van valami, akkor tipli.
Bár, én még eléggé pályakezdő vagyok, tehát még nem teljesen vagyok tisztában ilyenekkel, mint felmondási idő pl. , emiatt, lehet, értéktelen választ kaptál.
válasza: válasza:Hát hallod ez a kemény.
Én mindig is tudtam hogy az irodai munka sem könnyű, sőt nehezebb mert agyilag szétpörgeted magad és kikészülsz teljesen. Bár nem tudom hogy ezenkívül milyen végzettséged van még, és hogy hova mehetnél dolgozni ahol nyugisabb és nem cibálnak szét.
De szerintem ha nem akarod hogy agyilag kikészülj és belebetegedj akkor írj egy jó önéletrajzot és keress egy másik munkát. Szerintem ameddig végképp nem készülsz ki egyenlőre maradj ott ahol vagy ameddig nem lesz másik hely addig szerintem ne lépj ki, mert kitudja mikor találsz munkát és hogy el is tudd tartani magad az sem egyszerű ebben az életben sajnos.
Én azt javaslom hogy keresgélj más munkát aztán ha van valami lépj le onnan, ha már nagyon fel idegelnek akkor teljesen lépj ki, mondd azt hogy ennyi volt gyerekeke szevasztok.
A tűrés csak akkor jó igazán ha ideiglenes állapot lenne, de mivel írtad hogy ez mindig így megy és lesz is így hosszú távon kifogsz borulni idegileg is, meg agyilag is annyira elfáradsz hogy akár komoly egészségügyi problémákkal is járhat ez.
Én ezt javaslom.
Ügyvédjelölt vagyok.
Már, ha holnap nem rúgnak ki. :(
válasza:Köszönöm a válaszokat, igyekszem.
Csak most annyira, de annyira borzalmasan érzem magam. :( Nem szeretek hibázni, ez most mégis megtörtént. Erre jogosan mérges az egyikük.
De a másik... Veszekedett, majd rámcsapta a telefont, utána nem vette fel, az irodában először nem is köszönt, majd jól leteremtett, végül megint otthagyott. :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!