Mi baja a munkaadóknak az 50 felettiekkel?

Arra, hogy mi a baj az 55 évesekkel, tudom a választ. Ott a védett kor intézménye számukra. Ez a munkáltató részéről egy olyan kockázat, hogy az 55. évét betöltöttet nem lehet elküldeni. Fent áll a veszélye, hogy ennek tudatában a munkavállaló sokkal kevesebb energiabefektetéssel fogja végezni a munkáját, annak tudatában, hogy a következő 5-10 évben, amennyi hátra van a nyugdíjig, nem küldhetik el az állásából és már a nyugdíjra készül lélekben.

Még egy másik, ami írás közben eszembe jutott. Az idősebb, tapasztaltabb munkavállalók magasabb bérigényeket támasztanak. Nem mondom, hogy ennek mindig megvan az alapja, vagy éppen sosincs, csak hogy a munkáltató inkább az öregebb fizetésének 50-80%-áért fog felvenni egy fiatalabbat.

Nem fog úgy az agyuk. Érdekes tapasztalatom volt tavaly, helyettesítettem egy ötvenes éveiben járó nőt adminisztrátori munkakörben. Mivel igyekeztem jól végezni a dolgom, no meg mert elvárás volt, optimalizáltam a munkafolyamatokat, ahol csak lehetett. Például online elérhetővé tettem a nyilvántartásokat, így például nyáron gond nélkül elutazhattam másfél hónapra rokonokhoz, távmunkában ugyanúgy tudtam végezni a feladataim. A rendszeresen elvégzendő feladatokat automatizáltam, a könyvelővel való kapcsolattartást is online végeztem (ő majdnem minden héten egy egész napot elszúrt azzal, hogy kiutazott a könyvelőhöz, és egyébként is rengeteget telefonált, minden aprósággal felhívta, hatalmasra duzzasztva ezzel a telefonszámlát).

Amikor visszajött, egy ideig együtt dolgoztunk, hogy megmutassam neki, miket változtattam. Megdöbbentő volt, hogy annak ellenére, hogy egy hihetetlenül fiatalos, kétdiplomás művelt nőről beszélünk, egyszerűen képtelen volt elfogadni a változtatásokat. Végül meg is mondta, hogy ő már ezer éve úgy dolgozik, ahogy, néhány éve van már csak a nyugdíjig, most már esze ágában nincs új dolgot megtanulni, ezt a pár évet csak szépen csendben kibekkeli valahogy.

El is gondolkoztam, hogy ha ő ilyen, akkor vajon milyen lehet az, aki egyébként begyöpösödött, magának való ember? Valószínűleg még sokkal rosszabb! Ugyan nem vagyok munkaadó, nem is valószínű, hogy nagyon leszek, mégis azt gondolom, hogy ezek után én is erősen elgondolkoznék, hogy akarok-e ennyi idős embert foglalkoztatni. Valószínűleg szívesebben venném fel én is a fiatalokat, akik még nyitottak az újításokra, nem csontosodtak beléjük a régi, túlhaladott szokások.

Lerövidíteném a kérdést: Mi baja a munkaadóknak? ...

Van rajtad sapka, nincs rajtad sapka ...

Ez olyan, mint hogy a legtöbb ember (magamból és a környezetemből kiindulva) reggel, délelőtt nagyobb aktivitással dolgozik, mint a munkaidő vége előtt fél órával. Ugyanez figyelhető meg hosszú távon is: Az utolsó pár évben nem gondolhatják, hogy oda kell tenni magukat. (Tisztelet a kivételnek.)

Az idősek többsége még mindig úgy gondolja, hogy a nyugdíj az majd jár neki. Pedig a mai 45-65-ösöknek is már szinte semmi nyugdíja nem lesz. Az emberek nem tanulták meg hogy a nyugdíjukra az aktív évek alatt nekik kell összeszedni a pénzt.

Lássunk még ezzel kapcsolatban pár gondolatot:

A nyugdíjat mindössze kb. 80 éve vezették be. Akkor nem egy 10-30 éves fizetett szabadság volt, hanem az éhenhalás elkerüléséhez volt elegendő. Most újra ez lesz a helyzet, de ezt tök normálisnak tartom: Az ember tanuljon meg gondoskodni magáról hosszabb távon is. Csak sajnos erről még hírből sem hallottak a mai 30-35 évnél idősebb emberek. Ezért pont ugyanúgy várogatják és valahogy túlélnék az utolsó pár évet, ahogy a szüleik is tették, csak az egy másik rendszer volt.

Világos.

A minimálbér viszont pont arra jó, ami a nevéből is következik: Hogy az ember elvegetáljon vele: Pont kijöjjön a rezsivel, az étellel és esetleg a lakbérrel/törlesztővel, hogy ne maradjon semmi a hó végére. Ezért kell mindig arra törekedni, hogy ezen túltegyünk. Minél magasabb képesítést és tudást szerzünk, a munkánkat annál jobban megfizetik. Egyrészt a sok minimálbéres elsődleges célja kellene, hogy legyen, hogy kitörjön abból, amiben él. Nyelvet tanulhatna (egy nyelvkönyv CD-vel párezer forint), vagy néhány tízezerét, amit pár hónap alatt megspórol, valamilyen tanfolyamra beiratkozhatna. Az ember aszerint kap fizetést, hogy milyen értékes munkát végez, milyen egyedi képesítéssel és tudással rendelkezik. A minimálbért kapók többségének munkáját különösebb képesítés, képzettség nélkül el lehet végezni, ezért a helyébe mindig lenne új ember, ezért nem kap sok fizetést.

De álljon itt példa a másik oldalról. Van egy ismerős, egy ápolónő. A havi nettója nincs 150 ezer, de eldöntötte, hogy az ápolónői munka az élete. Oda van a betegekért, imádja őket, mindig segíti őket ahol tudja, külön kérés nélkül, eljár a boltba nekik, ha kell valami és mindent meg tesz értük. Ritkán visz haza havi 250-nél kevesebbet, annyi jattot, borravalót kap egy hónapban, mert lelkesedéssel végzi a munkáját és nem azt nézi hogy lehetne túlélni az egészet.