Ha valaki még 28 évesen abszolút nem tudja, mit szeretne csinálni, még később rájöhet azért? Vagy már elveszett ember?

Az elég gáz, akkor nem ha sok szakmája van, vagy sok mindenhez ért, de ha otthon ül, akkor háááát... Persze lehet, hogy 40 évesen találja meg amit akar, de 28 évesen már illik valamihez érteni és csinálni.

Én sem tudtam 28 éves koromban egy szál gimnáziumi érettségivel a zsebemben, hogy mit szeretnék csinálni. Csak azt, hogy mit nem. Aztán úgy gondoltam, hogy érdekel a közgazdaságtan. Szereztem egy közgazdasági érettségit, majd egy mérlegképes könyvelői oklevelet. Amíg új volt a dolog addig élvezettel csináltam, aztán egyre inkább favágó munkának tűnt. 35 éves koromban beiratkoztam az Államigazgatási Főiskolára. 10 évig jegyzőként dolgoztam. Az első 5 évet élveztem, aztán egyre jobban megutáltam, az utolsó 2 évben már merő kínlódás volt az egész. Tulajdonképpen kb 25 éves korom óta tudom, hogy valami kreatívat kellene csinálnom, csak nem tudom, hogy mit. Már akkor egész nap egy rohadt íróasztal mögött ülve, azt mondtam inkább csinálnék kutyaólakat, annak több értelme lenne. Jelenleg nyelveket tanulok, ismerkedem az üvegfestés rejtelmeivel, de ebből meg nem lehet megélni. Talán majd a nyelvek.... 15 évvel ezelőtt tettem egy rövid kirándulást a zene világába is, elkezdtem szintizni tanulni, de abbahagytam. Az idegenforgalom, a turizmus, a szállodaipar mindig is vonzott, belevágtam 2002-ben egy idegenforgalmi menedzser képzésbe, de nem tudtam végigcsinálni, mert beteg lettem. 1 évig tanultam protokollt, érdekes volt, de az OKJ-s vizsgát nem tehettem le, mert nem lett meg a nyelvvizsgám. 47 éves múltam.... Én még reménykedem, Neked meg van 20 év előnyöd velem szemben. Hajrá!!!