Munkanélküliek! Hogy bírjátok az állandó visszautasítást?

Sziasztok, én írtam korábban hogy annak aki nyelvet tud nem nehéz fordító munkát találnia.

Ha normális állást akartok, akkor igenis mozgósítani kell a kapcsolati tőkéteket!

Pl. iwiw-en, facebook-on, LinkedIn (munkahelyi kapcsolati hálóra specializált oldal) érdemes csekkolni, hogy ismerőseitek merre dolgoznak, bátran érdeklődni náluk hogy cégüknél tudnak-e állást. LinkedIn-ről sokszor keresnek embert személyzeti tanácsadó cégek, és munkáltató cégek is, ide szinte kötelező regisztrálnia az embernek saját érdekében!

Nem kell hogy az ismerős közeli barát legyen, az ismeretségi körömben szokás az, hogy ha állás van cégünknél, akkor üzenőfalon értesítsük róla ismerőseinket, segítjük volt középiskolai, egyetemi diáktársainkat, a kiválasztásukra is hatunk, amennyire tőlünk teli.

Amúgy én is rettentőmód utáltam a visszautasítást. Bár azt, hogy nem kapok semmilyen választ, azt még jobban. Inkább tudjam, hogy nem kellek, minthogy ott legyen a fejemben a nagy talán, hogy esetleg hívnak még.

Ez egy jó cikk a témában, hátha segít:

[link]

Utolsó: elég elkeserítő amiket írtál :( Sajnálom :(

Munkaügyi központból kellett "kikérniük"?

Én is egy főiskolát és 2 egyetemet végeztem. Vidéken dolgoztam a szakmában 10 évet. Aztán férjhezmentem. 7 éve Bp-en élek. Vállalkozó lettem. A Zepternél voltam 3 évig, irodai értékesítőként. Utólag több ismerősöm mondja,hogy örül, hogy eljöttem onnan, mert túl jó voltam oda. Meglepődnek amikor azt mondom,hogy élveztem, most derült ki, hogy kicsit sajnáltak. Én is átmenetinek gondoltam, kalandnak fogtam fel, de mire "megtanultam", már nagyon élveztem és nagyon jól kerestem (9-21 óráig-ig bent voltam, a férjem is "segített", jó hangulatban pörögtünk). Szerintetek is sajnálatraméltó voltam?

Én azokat sajnálom, akik nem tudnak, vagy nem mernek valami újba kezdeni és akik elkeseredettek, pesszimisták!

Amikor terhes lettem abba kellett hagynom a Zeptert.

Mikor a kislányom 2,5 éves lettMLM üzletbe kezdtem...nem egy hagyományosba, hanem újszerűbe. Szerintem most is sokan sajnálkoznak... Ez is egy szakma, amit ha megtanul valaki és szorgalmas, szép eredményeket ér el....Tudom, hogy sokakat riaszt. Akivel együtt dolgozom pár éve még igen magas pozicióban volt, viszont érti az idők szavát....

Diákként is időt, energiát, pénzt kellett befektetni, ha valamit el akartunk érni!

...Szakirodalmat olvasok, jegyzetelek, képzésekre járok. Rengeteget fejlődtem, pár hét/hónap alatt...

Akinek nincs más lehetősége, miért nem próbálja ki, de úgy igazán komolyan?!

28/29-es vagyok. Az utánam következőnek: Ismerem mind a két oldalt: 1)amikor nincs és 2)amikor nem probléma :). Tényleg bosszantó, hogy azember tanul 17-23 évig--többnyire munka mellett és egyszer csak rájön, hogy egyenes úton nem tud elhelyezkedni, vagy ha igaz, megalázóan alacsony fizetésért. De abból, hogy ezt megállapítom, még nem tudom kifizetni a számláimat. Jobb esetben szükösen, de megél a párja, a szülei mellett--mondjuk 1-2-3 hónapig, amíg beletanul abba, amit "átmenetinek gondol...Aztán megpróbáltam segíteni másoknak is. Fölösleges energia befektetés volt. Amíg valaki csak a problémát és nem akarja MINDEN ÁROM megoldani, addig egyoldalú a dolog. Két barátnőmnek is megelőlegeztem az induláshoz szükséges anyagiakat, tehermentesítéssel, kezükbe adtam az eszközöket és aztán minden más kifogásuk lett. Van egy kis munkafüzet amit át kellett volna olvasni, és aztán megpróbálni tapsztalt munkatárssal, e helyett "megpróbálták" saját elképzelésük szerint és pár nap múlva azt mondták : ez a munka nem nekik való! Amikor én 17 évnyi tanulás után elkezdtem diplomásként dolgozni, már rengeteg szakmai gyakorlaton voltam túl...TANULNI KELL és SZORGALOM kell! Meg Motiváció! Persze némi bátorság is...

Van egy ismerősöm, aki picike albérletben lakott, porszívózni járt a feleségével együtt, évekig. Most (kb 15 múltán szálloda tulajdonos, és van néhány jólműködő cége van