Főnökből beosztott. Te hogyan élted meg?

Négy éve nem adja lejjebb, állást ugyan talál és van amit el is fogad, de pitiáner ügyek miatt szinte hiszti rohamot kap, és eljön. Sose tetszik neki semmi, neki egy idióta, aki nem is ért hozzá az ne dirigáljon, itt ez a baj, ott amaz, ha nem magától jön el, akkor próbaidő alatt közli, hogy őt ne nézzék hülyének ennek és ennek semmi köze a munkaköréhez és ő nem fogja megcsinálni, így aztán ő az első akit elküldenek. A környéken gyakorlatilag nem tudna már sehova menni, most külföldön játszotta el háromszor. A múltkor veszekedtünk és már elkeseredésembe azt ordítottam neki, hogy nem igaz, hogy nem veszi már észre magát, nem úgy van mint eddig, 100 ezer forintot keresek, a lakás és autó hitel elviszi (ráadásul az autó lassan lejár, de annyi sem volt benne, hogy legalább addig kihúzza, míg egyik hitel lejár, mert neki nem tetszett a főnök), semmire sem elég az enyém, miért nem tud felelősen gondolkodni, és belátni, hogy nem ugrálhat csak így, hogy azt se tudja mi lesz holnap, mikor lesz más. Ráadásul most már majd egész Európában is szándékozik elterjeszteni, hogy milyen nagypofájú és rigolyás munkavállaló, akinek nem jó semmi? Ráadásul nekem így esélyem sincs mást keresni, nem is lenne könnyebb jobban fizetőt találni, de hát hogy jöjjek el valahonnan, ahol 15 éve dolgozok, biztos helyről, egy próbaidős ki tudja milyen helyre, egy ilyen mellett, akinél sose lehet tudni épp mikor nem lesz munkája valami miatt megint. Egyszerűen kezdek kiábrándulni is belőle, hogy 46 évesen ennyi felelősségérzet sincs benne. Biztos szar, de hát felnőtt ember, hogy nincs elég esze, hogy felfogja a dolgokat? Bármit mondok ordít, megsértődik, hogy neki akkor tönkre ment az élete és örüljek hogy nem piál.

Hát köszi! Nem hiszem, hogy segítettem ezzel, de olyan jól esett leírni végre. Ismerőseimnek el sem merem mondani, mert egyszerűen szégyellem az egészet.

Nekem az segített hogy új szakterületen helyezkedtem el, így aztán bőven volt (és még van is) mit tanulnom hogy igazán profi legyek. Így nem a hülyét látom a főnökömben és a kollégáimban, hanem a szakembert akiktől tanulhatok, még ha bénáznak is néha (naná, hiszen ki nem?). Tehát nem egy az egyben olyan munkakört kerestem amilyen az előző volt, hanem amiben új dolgokat tanulhatok, fejlődhetek és valamennyire talán előre mutat, tehát később is el tudok helyezkedni vele.

Persze azért nem mondom hogy mindig könnyű volt "csicskulni", szerintem tartottak is tőle hogy majd főnökösködni akarok, uh főleg az elején elég keményem bántak velem hogy "tudjam hol a helyem", volt "szivatás" rendesen, többször itthon bőgtem hogy nem bírom tovább, de amikor lenyugodtam a célomra gondoltam hogy kitanuljam ezt a szakmát is és később jobban keressek vele egy jobb cégnél. Azután persze ahogy teltek a hónapok minden egyre könnyebb lett, abbamaradt a szándékos szívózás, mára azon kapom magam hogy milyen jó ezekkel az emberkékkel dolgozni és milyen jó hogy nincs a nyakamon a sok vezetői teher, főleg ezekben a nehéz időkben amikor a vezetőket is úgy rugdossák ki mint a pinty minden apró hibáért vagy mert valaki szemet vetett a helyükre.

Ja még egy hasonló történet, az az ismerősöm vezérigazgató volt egy nagy cégnél és már 50-en túl volt amikor egyik napról a másikra kirúgták. Egy jóval kisebb cégnél ajánlottak neki egy könyvelői állást amit elfogadott, mert nem volt más és dolgozni akart (pedig anyagilag akár megtehette volna hogy többet nem is dolgozik). Azután mivel jó volt a szakmájában és jók voltak a vezetői képességei is (meg ugye volt némi gyakorlata) 2 évre rá ott is kinevezték vezérigazgatónak.

Uh ilyen is van, de tényleg tudni kell hajolni mint a nád, mert a büszke tölgyfát bizony derékba töri a vihar.