Hány állásinterjú után adnád fel?

Nem szabad feladni!

35 életrajzot kellett a munkáltató kezébe nyomnom, mert nem kérték volna el maguktól. 8 interjun voltam. Semmi eredmény.

Több száz állásra jelentkeztem, voltam vagy 30 interjún az elmúlt két évben, és egyik helyre se vettek fel. Aztán egy flash-játékos oldalon (!!!) chaten valaki megkérdezte, hogy nem-e akar valaki dolgozni (épp programozásról beszéltünk, ő meg informatikához értő embert keresett). Én meg ráírtam, hogy dehogynem. Azóta van munkám. :D

Épp ezért nem szabad feladni. A mázli mindig akkor és ott csap le, amikor az ember már feladná :)

Sosem szabad feladni, mert ha feladod, meghalsz!

Minden évben több 100 önéletrajzot adtam be, hiába. A legnagyobb pofára esés az volt, amikor egy neves gimnázium hívott fel, hogy olvasta a neten a hirdetésemet és ha nekem is megfelel, szeretettel várnak állásinterjúra. Hozzáteszem, hogy kb. 10 embert hívhattak meg. Félig már bent voltam az állásban, az interjú után úgy éreztem, hogy enyém lesz, megnyertem őket. Aztán egy e-mailben megírták, hogy "MINDENBEN megfelelek a kívánalmaiknak (lelkes, ambíciózus, kreatív, szakmailag kiváló), de sajnos, most nem én nyertem, de amennyiben a következőkben még lesz üresedés, mindenképp engem választanak"

Olcsó vigasz. Akkor a padlóra küldtek. S ha nem találkozom egyik ismerősömmel, aki elkotyogja, hogy a cégüknél felvétel van, akkor még talán most is a padlón lennék. (Nem mondjuk azért nem, mert elég szívós vagyok, nem adom fel!)

Szóval, miután sehol sem kellettem tanárként, sem nevelőként, sem kutatóként, sem egyéb minősítésben, így kissé pályát módosítottam. Ez szomorú dolog, de be kell látni, hogy nem mindig akkor terem a babér, amikor mi szeretnénk. Sosem mondok le arról, hogy egyszer vissza kerüljek az oktatásba akár mint tanár, akár más területre, de egyelőre félre kellett tennem. Amit persze anyagilag nem bántam meg, csak egy irodai munka nem annyira kreatív, nem mindig igényel annyi pörgést.

Jót mosolyogtam az egyik ismerősömön, akiről kiderült, hogy még mindig állást keres (alattam járt egy évvel)Hogy ugyan nem tudja, hogy szeptembertől lesz-e állása, de nagyon reménykedik, mert két helyre is beadta. Nem kinevettem, inkább csak szánalmat érzek iránta, mert én az egész országban kerestem állást (Kivéve Dunántúl), s nem sikerült, gondolja, hogy Borsod megyében 2 helyre elég beadni?

Szóval sose add fel. Inkább akkor ideiglenesen vállalj el egy fogd meg munkát, s közben keress (erre találták ki a közmunka programot, csak sokan nem így alkalmazzák).

Kettős dolog ez, mert kell, hogy a munkáltató lássa rajtad, hogy akarod a munkát, de ha rágörcsölsz, akkor azt is látja, s ez lehet ,hogy rossz fényt vet rád.

Illetve, ha csak teheted, akkor képezd magad, tanulj új dolgokat, akár autodidakta módon is. Sok mindent meg lehet tanulni otthon önállóan (gépírni, nyelvet, adatbázis kezelés, AutoCAD, rajzoló programok, fotoshop, internet stb.)

Sok sikert és ne add fel SOHA!

4/5-ösnek üzenem:

Külföldön sincs kolbászból a kerítés. Nem beszélve, ha hazajössz, akkor kezdheted onnan ahonnét abbahagytad, mert nem lesz gyakorlatod, referenciád, semmid (a pénzeden kívül, amit ha jól gazdálkodtál, s tettél félre, akkor egy kevéske lesz)

Ezekről az emberekről mindig egy Ákos szám jut eszembe:

Elmenni innen messzire

Nem lenne válasz semmire

Nem lehetsz gyenge ennyire

Feledni és feladni kész

Veled lesz úgyis az egész

Innen akármerre mész

Maradni igazán merész

Állj meg és nézz szembe vele!

5/5 voltam

Aztán így, 50-hez közeledve, van-e kezdőtőkéd elindulni, beszéled-e elfogadható szinten az adott ország nyelvét?

Mert kedves hasonló korú kollégáim jó része aztán semmit, ezt tapasztalatból mondom. Valamikor tanultak oroszt az iskolában, mert kötelező volt, de már azt is elfelejtették.

Ha meg tudod értetni magad közvetlenül a külföldi munkaadóval, akkor van esélyed.

De ha azt hiszed, hogy nulla nyelvtudással, valami (kamu) munkaközvetítő céggel boldogulni fogsz majd, akkor igencsak pofára fogsz esni, és pénz híján még az is kétséges, hogy haza tudsz jutni. Csak óva intésként mondom.