"Öregen" amikor családot kellene már alapítanod, váltanál, hogy kimész külföldre isten háta mögötti helyre "jópénzért"?

szóvalkifogásnak minősíted kedves utolsó, amit én átgondolásnak hívok.

lehet valaki alapból felmond egy pillanat alatt és kimegy külföldre, akár 40 évesen, én nem ez vagyok. ezért menjek pszichológushoz..

én azt szeretném, ha mindennek látnám az előnyét, hátrányát és hogy oda vezet e ahova akarom. hogy miről miért mondok le,melyik a hasznosabb, melyik a kisebb baj.

és szerintem nem egyszerű anyagi és érzelmi dolgok közt választani, hogy melyik kell.

család kell, vagy pénz.

egyik sem megbízható amiért érdemes feladni a másikat. a férj elhagyhat, a pénz elfogyhat.

de boldog az, akinek meg van mindene csak családja nincs?

és az, akinek családja van, de tőlük függ?

nem akadályok vannak itt. hanem csupán át akarom gondolni, mert még azon a szakaszon sem vagyok túl, hogy át gondoljam.

szóval azt szeretném,annyi már tiszta,akárhogy döntök, hogy ha a végén minden dugába is dőlne,akkor is azt mondhassam, hogy akkor is megérte.

tehát ne legyen mit megbánni.

a 143-as válasz úgy elgondolkodtatott.

ami szerint elvileg ha bármerre is indulok az eredmény mindig tőlem függ.

akkor most a kérdés az, honnan tudom hogy:

ha maradok, hogy "csórón" de biztos munkahellyel képes vagyok egy szép családot megkapni

és honnan tudom, ha kimegyek, hogy jobb anyagi helyzetben, de kevesebb emberi kapcsolattal képes vagyok egy szép családot megkapni

ha eddig mindkettőt próbálva nem kaptam szép családi életet.

ezek szerint mindegy mit teszek, az életem nem attól függ kimegyek e vagy sem.

akkor ebből jönne, hogy akkor legalább a jobb anyagi helyzetet válasszam. de az lehet nem tart nyugdíjaskoromig, mint ez...

most pedig tényleg próbáltam nem akadályokat építgetni :)