Felmondjak vagy tűrjek, vagy mit tegyek? Te mit tennél?

Figyelj, én 1 hónapig voltam a munkahelyemen, hétfőn kiléptem...kb ugyanezen okok miatt. A légkör valami borzalmas volt, ráadásul maga a munka is stresszes (telemarketing)A főnököm egy állat, aki egész nap cseszeget meg hülyéz, ha nem szerzek ügyfelet...egyik reggel arra keltem, hogy ezt én nem bírom tovább, csinálja az akinek két anyja van...fel is mondtam szépen, ennél csak jobb lehet.

Sztem merj lépni, különben pszichésen annyira kikészülhetsz, hogy a teljesítményedre (munkádra) rámehet az egész és akkor nem te mondasz fel, hanem kirúgnak.

A helyedben inkább őszintén elbeszélgetnék erről először a közvetlen munkatársaimmal, aztán az ő segítségükkel a többiekkel is tisztáznám a dolgot. Meg kell tanulnod kommunikálni az emberekkel, és kiállnod magadért. Persze felmondhatsz, mehetsz máshová dolgozni (ami manapság ráadásul nem feltétlenül jön össze egyik napról a másikra), de mi a garancia arra, hogy a következő munkahelyeden nem kerülsz ugyanilyen helyzetbe? Mindenhol emberek vannak, akik távolról sem mindig tökéletesek.

Ha te visszahúzódó és csendes vagy, az abból a szempontból hátrány, hogy csak te tudod, mi van mögötte, mások csak a falat látják körülötted. Én is nehezen nyílok meg nagyobb társaságban, viszonylag csendes vagyok, inkább kettesben szeretek beszélgetni. Van néhány barátom, akiket nagyobb társaságban ismertem meg, és ők mondták, hogy mielőtt igazán megismertek, gőgösnek és beképzeltnek hittek, mert hogy a társaságban, ahol voltunk, alig beszéltem valakivel. Nem árt néha tisztázni a dolgokat.

Én is csak azt tudom tanácsolni, amit az előttem szóló. Egy próbát megér. Kezdd úgy, hogy "úgy érzem, eljött az idő, hogy tisztázzunk egy-két dolgot, ami lehet, hogy sok félreértésre adott okot, és nem volt éppen mosolygós minden napunk..." aztán csapj bele a közepébe, de határozottan!

Ha ezek után sem sikerült elindítani a dolgot egy pozitív irányba, akkor inkább mondj fel, mintsem depressziós legyél egy idő múlva.