Van még esélyem így, vagy fogadjam el, hogy semmire se vagyok való?

Érettségi után nem mentem felsőoktatásba, mert ami érdekelt volna, ahhoz hülye voltam, alibiszakra meg nem akartam időt pazarolni. Elmentem a munkaügyibe és elvégeztem az általuk kifejezetten javasolt szoftverüzemeltetői és idegenforgalmi ügyintéző iskolákat, ezek OKJ-s középfokú papírt adtak, mert azt igérték, hogy majd azzal könnyen el tudok helyezkedni. Nem így lett, a munkaügyisek csak annyit tudnak mondani, hogy sajnálják...

Végülis két évet dolgoztam telefonos ügyfélszolgálaton, utána meg másfél évet egy raktárban fizikai munkásként, de szívinfarktust kaptam, azt ott kellett hagyni és azt mondta az orvos, ha élni akarok nem végezhetek fizikai munkát. Utána elvégeztem egy valutapénztárosi tanfolyamot, sikerült elmennem, de jött a válság és megszűnt a munkahelyem. Azóta 2 éve itt Győrben egyszerűen nem találok munkát, itt csak pár gyár van, ahova az egészségi állapotom miatt nem vesznek fel, meg vannak ügynöki munkák, ahova kellene saját kocsi, meg vállalkozói igazolvány, meg indulótőke.

Külföldre meg nem tudok kimenni, mert egyik szakmám sem hiányszakma, fizikai munkát meg nem végezhetek és rendszeresen dokihoz kell járnom.

Szóval 27 évesen szivbetegen, három szakmával angol nyelvtudással tényleg teljesen esélytelen, hogy el tudjak menni dolgozni, fogadjam el, hogy így jártam, hogy nem vittem semmire, hogy a szüleim fognak eltartani amig élnek, utána meg mehetek hajléktalannak? Nem vagyunk gazdagok, nincs vagyonunk, se kocsink, csak egy panellakásunk. Mit csináljak? Annyira el vagyok keseredve, hogy már az öngyilkosság gondolata is erősen foglalkoztat.