Mi a F-SZT csináljak már magammal?
Eddig 18 melóhelyem volt, lassan már idegbajt kapok az emberektől, a főnököktől, mindenkitől.
Ezalatt az idő alatt totál antiszoccá váltam, minden ember olyan rohadt egyforma.
Először mind csak puhatolózik, hülye tiszteletköröket lefutva, "belekényszerítve" bizonyos társadalmi szerepekbe (amit a hátam közepére se kívánok nem azért járok oda óránként párszáz forintért)
Aztán vagy ez megy dögunalomig ismételve, vagy megkezdődik valamiféle nyilt, vagy burkolt rivalizálás érdekből vagy pusztán szórakozásból.
A 18 melóhelyen ahol eddig átlag eltöltöttem 6-8 hónapot aztán már sokszor én nem bírtam tovább a mindennapos ismétlődést, soha egyetlen értékes emberrel nem találkoztam akinek számítanék.
Unok már mindíg én adni, egész életemben csak elvettek tőlem.
Oylan minden melóhelyem mint egy börtön, szrt se fizetnek, és cska munkaidő végét várja az ember.
Kihívást találni benne?
Nem, odáig még nem süllyedtem, nincs ami motiváljon egy munkahelyen, egyszerűen egy munka sem érdekel, ezekre egy majom is képes, ha betanulta..
És mi motiváljon abban, hogy én megoldom, más meg a kisujját se mozdítja, csak hazaviszi a hasznot (pl munkáltató).
Szal dióhéjban 2 dolog ismétlődik minden helyen, vagy megutálom, vagy belefásulok szinte pár hónap alatt.
Kiút ebből az egészből?
Nem majd...
Nem ha..
MOST!
Hogyan csináljam?
válasza:12- es válaszoló: gondolom még csak most tanulod a szakmát és nagyon fiatal vagy, de ha nem, akkor áruld el légyszi hol dolgozol, hogy véletlenül ne tévedjek be oda. igaz, megvan az állandó fodrászom (meglepő, ott a vendég az úr, bár ultra laza légkör van), de vannak vészhelyzetek.
no mindegy, a lényeg, hogy remélem egyszer találsz majd valamit, amit örömmel csinálsz, ezt meg szerintem hagyd ott (mint mondtad, nem gondoltad, hogy ez ilyen), mert nem neked való.
a kérdezőnek pedig: szerintem egy kis pozitív hozzáállás nem ártana, 18 munkahellyel mögötted magadba nézhetnél, esetleg részben nem miattad van-e ez. nem találkoztál értékes emberrel, akinek számítanál? miért csak az az értékes ember, akinek te számítasz? az egész kérdésedből, hozzáállásodból süt az önzés, légy egy kicsit nyitottabb a világra, akarj valóban megismerni embereket, hidd el, nem mindenki egyforma. sok szerencsét.
Nem tudom mit nézzek magamba, nem így indultam neki én sem, de a 4. 5. csalódás után, már rakódtak rám a dolgok, nameg a tapasztalatok.
Mostanában a melóhelyekkel már úgy vagyok, hogy ha muszáj megjátszom magam de ha nincs miből hasznot húzni és nagyon kihasználnak, lelécelek, nem éri meg igéretekre egyre többet teljesíteni.
Igéretekkel megtele a padlás .
Plusz addig vagyok rugalmas amíg muszáj, de ahogy tudom úgy húzom ki magam a "szivességek" alól, és senkitől sem nyelem le a bunkóságot mégha főnök se
Inkább képeztem erre tartalékot, így nem probléma gyomorbatérdelni senkit se, ha úgy alakul, csakmert felettes, és jaj a melóm.
Kedves Kérdező!
Perverz dolog, de mégis örülök, hogy nem csak én szenvedek ettől a helyzettől.
29 éves vagyok, a 4. munkahelyemet taposom, de nem így terveztem. Utálok melóhelyet váltani, de a mai világ sajnos úgy működik, hogy felvesznek dolgozni, kihajtják belőled még a sz*rt is, elvárásokat támasztanak, elvárják a nyalást (ezt én soha, elvből..) és amikor már totálisan kifacsartak, mint egy citromot, mondvacsinált okokkal vagy kirúgják az embert, vagy pszichésen olyannyira megkeserítik a mindennapjait, hogy már egy idő után nem bírja és magától mond fel stb.
Elszomorító, hogy így működik a "társadalom", de legalábbis ebben az "országban".
Mindenki csak kihasználja a másikat. A cégek, munkáltatók kiskirályt, istent játszanak, a munkavállaló szerencsétlen, mivel kell a pénz, nem tud mit tenni, hát valamit muszáj dolgozni..
És sose nyaltam, sem jópofiztam senkinek, nem is fogok, becsülettel végeztem minden munkámat, de sehol nem értékelték, pedig jó munkaerő vagyok tényleg.
Nincsenek nagy igényeim, csak annyi hogy tisztességesen elvégzett munkámat fizessék meg, és becsüljék meg a hozzáállásomat. Ennyi lenne, de sem a mostani, sem a korábbi munkahelyeimen ezt sosem kaptam meg. És ez az elszomorító, hogy az ember 29 évesen ennyire csalódjon a világban, az emberekben. Mi lesz később???
Én is sokat gondolkoztam megoldáson, de még nem jutottam semmire. Persze, sokan könnyen osztogatnak tanácsokat (itt is), hogy "csinálj céget...vállalkozz..."
Ja, ha a párnám is pénzzel lenne kitömve, ez menne is. Na de nincs. Akkor mégis hogyan, miből?
Úgyhogy ne aggódj, nem vagy egyedül a gondolataiddal....
Üdv.,
egy 29 éves - a világban csalódott - nő
válasza:válaszíró 83%-ban
Nem jó, mindenhez idő kell,
(ráadásul helyem sincs rá városba) és addig is élni kell valamiből, és annyi kezdőtőkém sincs, hogy kivárjam amíg felfut (évek kellenének).
Párszázezer forintból a mai világbans senki sem fog vállalkozni, mert kb 4-5 hónapra elég a dolog (ha nagyon meghúzza magát az ember, és nem égeti le magát totál).
Az meg pont annyi idő, ameddig befut egy újabb munkahely
-.-
Mivel akárhová megy az ember, abból is csak egy hónap múlva lesz fizetés, de hóközben a megélhetés mellé már jönnek kifele az előző havi számlák.
Szóval abból a 4-5 hónapból alapból le lehet vonni 2-3 mat is.
Napokra lebontva a (görgetett kiadások miatt) dolog úgy fest, hogy:
Ha egy hétből dolgozik valaki 5 napot akkor napi 6000 forint nettó alatt már necces a nulszaldós megélhetés hónap végén.
Az optimális kereset napi 13000 netto lenne, abból már jutna egy átlag megélhetésre, jobb kajával, és havi 1-2 szórakozással, vagy vásárlással
(vagy nem kéne kapásból áruhitel, ha tönkremegy a mosógép).
Cöh, mutasson valaki egy helyet ahol fizetnek ennyit, és nem kell hozzá nagydoktori végzettség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!