Vannak itt olyan nők, akinek nincs munkájuk viszont a férjüknek van?

Még nem a férjem, de mi is így vagyunk. Én most fejezem be az egyetemet, de órákra már nem nagyon kell járnom.

Persze zavaró az, hogy az én bevételem minimális, és tulajdonképpen el is mehetnék dolgozni, DE!

Így most elvégzek minden házimunkát, neki csak a boltba kell eljönnie velem (nincs kocsink, egyedül meg nem bírnám a cipekedést) hetente egyszer. Mindig van normális kaja, amin rengeteget spórolunk, egy tisztességes ebédet harmadáron kihozok, mint amennyibe a munkahelyén kerül.

Emellett marad időm magamra és a barátaimra. Ha munka mellett csinálnám, akkor egy hajsza lenne az életem. Nem érné meg az a plusz 80 ezer. Főleg hogy a nagyja el is menne. Amikor dolgoztam, csak a kajánk 40 ezerrel többe került. Mert még a kínai is iszonyat drága, és hát nem lehet mindig kínaiban enni. Plusz folyton hajszolt voltam, és gyakran beteg. Az is nagy költség.

Végeredményben ha elmennék dolgozni, kb. 20-30 ezerrel többől élnénk, a többit elvinnék a pluszkiadások.

Én most pont azt tervezem, hogy nem is megyek el dolgozni, hanem magán zongoraórákat fogok adni. Ha csak egy ezrest kérek óránként, akkor is 4-5 diáktól megvan ez a plusz 20 ezer, és mellette marad szabadidőm. Nyolc óra munka és háztartás mellett még gyakorolni se maradna.

Szerintem addig is, amíg nem találsz munkát, keress valami olyan elfoglaltságot, ahol közösségbe mehetsz, ha telik rá, akkor a legokosabb elmenni egy nyelvtanfolyamra. Így még a munkaerőpiaci értéked is növeled, és nem gubózol be teljesen.

Fő az optimizmus, hogy egyetemet végeztél és 80e-re tervezet a mindenkori fizetésedet.

Csak nehogy pofára ess, mikor pár év múlva a férjed lelép te meg 30 éves pályakezdő leszel 0 munkatapasztalattal aztán éhenhalsz egyedül vagy visszaköltözhetsz anyuhoz...