Milyen döntést hoznátok a helyemben?
Kb. 1 és negyed éve nincs állásom.
25 éves vagyok és egyetemere jártam, ahol környezetvédelmet tanultam.
Az ősszel beiratkoztam egy esti suliba, ahol megújuló erőforrásokról tanulunk + munkavédelmet.( A munkaügyi központba azt mondták, hogy megint egy hülyeséget tanulok, amivel megint csak munkanélküli leszek).
Közben még délelőtt gyógytornára is kell járnom, bár nem érzem, hogy használ, és már a végén vagyok. ( valószínűleg, hogy még idén műteni kell majd).
Most van egy állásajánlatom, nem is lenne rossza a kereset, de vagy a sulit, vagy a gyógytornát abba kéne hagyni miatta. Egy kocsmába kéne pultosként dolgoznom, úgy, hogy közben én egy visszahúzódó lány vagyok.
Közbe vannak még lehetőségek, jelentkeztem egy próbavásárlós oldalon, ahol alkalmanként próba vásárolnék.
Ez már meg van, hogy csinálhatom, de csak párezer Ft egy hónapban.
Lenne egy másik hely, ahol szintén lehetne egy kis alkalmi munkát végezni, de ott még túl is kell esnem a rostán.
Igaziból, ha otthagynám a sulit, és a végén ennek mégiscsak lenne jövője, biztos, hogy sajnálnám. főleg, ha a végén még a munka is abbamaradna, mert esetleg rájönnének, hogy nem vagyok odavaló. De még a műtét miatt is abbamaradhatna. Hiszen úgy pl. 1 hónap kiesésem biztos lenne a munkából, a suliba pedig egy hét után már biztos tudnák menni.
Csak nagyon a munkába állást se szeretném halogatni, mert úgy érzem, lehet, hogy egyébként sose lenne munkám.
Most azt érzem, hogy nagyon nagyon kéne örülni, hogy végre valahová elmehetnék dolgozni.
Normális az, hogy mégis bizonytalankodom, és nem vagyok teljesen elégedett ezzel?
környezet- + munkavédelemmel simán el lehet helyezkedni
én ritkán mondok ilyet, de kihagynám ezt a munkát a helyedben vagy megpróbálnám nagyon összehozni a többivel
viszont a pultos munka nem leányálom, ha gyógytorna és műtét vár rád, nem valószínű, hogy javítana az állapotodon
Én a helyedben a sulit folytatnám, hacsak nem lenne égetően nagy szükségem keresetre.
De persze neked kell eldöntened!
Hát igen, a részegek piszkálódásait lenne a legnehezebb kibírnom, nem tudom, hogy hogy tudnám pszichésen ezt.
A gyógytornáról, műtétről annyit, hogy " csak az egyik kezemnek van baja", tehát ez fizikálisan kevésbé akadályoz, ahhoz meg már hozzászoktam, hogy az egyik kezem nem működik rendesen.
Az elsőnek, nagyon igaza van, hogy pszichésen készít ki, hogy nincs munkám. Folyamatosan feleslegesnek érzem magam, és bánt, hogy mindet a szüleim fizetnek nekem.
Tehernek érzem magam a környezetem számára.
Ilyen tapsikolós embernek, borítékolónak hol lehetne elmenni?
pölö [link] és más ügynökségek
diákmunka oldalak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!