Aki Nyugati országban dolgozik kicsit felsőbbrendűnek tartja magát?

Én egyáltalán nem, szerintem ez beképzelt dolog.

Csak sajnálom a családom, hogy nekik abban a szegény környezetben kell élniük.

Én úgy vagyok vele, hogy egyszer fent egyszer lent.

Bárkit elküldhetnek bármikor bárhonnan, aztán majd lehet nagyokat nézni.

Akik meg eddig le voltak sajnálva azok fognak a legnagyobbat röhögni az emberen.

Szóval szerintem sehová sem vezet a nagyképűség.

Amúgy a történelem ismétli önmagát:

Most van időm leírok egy sztorit.

Régebben kb 5 éve még amikor építkeztünk, apám elhívta egyik ismerősét vakolni. Egy lerozzant 45 éves ember volt.

Elmesélte az életét, hogy fiatalon még rendszerváltás után kiment németbe melózni, építőiparba vett egy BMW-t Itthon lett 2 szintes háza 2 gyerek stb.

Aztán mivel állandóan kint volt és csak havi 1x járt haza az asszony elkezdett félreqrogatni

Idővel felnőttek a gyerekek, és a házassága is kezdett szétesni, aztán történt egy balesete.

Összeomlott alatta az álványzat, és neki 6 fele tört a csípője.

A házassága tönkrement, melózni meg már nem tudott kint.

Hazajött, odalett a nagy ház, az asszony meg a gyerekek elvitték a nagyrészét, ő meg a betegsége miatt felhízott 130 kilóra, menni alig bírt már.

Pár év múlva, hogy nálunk dolgozott pontosabban én melóztam helyette mert ő csak mutatta, hogy mit hogyan, meghalt.

Nem érzem magam annak egyáltalán, inkább azok viselkednek velem így, akik megtudják, ha hazalátogatok, hogy külföldön dolgozom. Úgy néznek rám, mint egy hősre, csak mert egyedül jöttem ki, nőként, mindig az az első kérdésük, hogy: hogyhogy egyedül?? nem féltél? stb., stb. Én nem mernék egyedül, az biztos, meg ilyenek.

Tehát miután ilyen dicséreteket kapok, büszke szoktam lenni magamra, hogy igen, én megvalósítottam azt, amit esetleg más is szeretne, csak épp nincs mersze belevágni.

Amúgy szerény jellem vagyok, ezt a büszkeséget nem éreztetem senkivel, meg igazából furcsa nekem, mert én nem tartom olyan nagy bátorságnak, tehát csak magamban szoktam ezen elgondolkozni, hogy valóban ilyen nagy hőstettet hajtottam végre az emberek szemében? :)

Meg ugye tudják, hogy itt jobban keresek, nem irodában dolgozom, mint otthon, "csak" étteremben, de ezáltal mindig azt érzem, hogy megnövök az emberek szemében, mikor megtudják, hogy kint dolgozom.

Én ezzel úgy vagyok, hogy azt becsülöm, aki dolgozik. Tök mindegy,hogy hol és mennyiért és mit!

De azért mert mondjuk egy nyugati ország szállodájában puccos vendégek utána takarítja a szart, azért nem nézem többnek!:)