Melóhelyre ti, hogy szoktatok bemenni?

Egy nem magad választott közösségben mindig lesznek olyan emberek akiket nem szeretsz vagy téged nem szeretnek.

"....fölényeskedni próbál velem szemben főleg, ha egész életünket nézve sehol sincs hozzám képest"

Szerintem ezzel a mondattal te is fölényes vagy azzal szemben, aki "sehol nincs hozzád képest". Szóval lehet benned is akad hiba nem kevés.

első vagyok:

Én meg úgy értettem, hogy ilyenekkel nem szabad foglalkozni. Jót nevetsz rajta és nyugtázod, hogy jól lejáratja magát és az idő úgyis téged fog majd igazolni (ha igazad van).

Hidd el, hogy nincs olyan munkahely, ami hipi szupi lenne. Problémák vannak mindenhol ezeket kell kezelni. És ez a "leszarom" tabletta bevételével lehetséges.

Phúúú... hát az első melóhelyemen volt egy kis vitám a főnökkel ezért szétváltak az útjaink (Kisboltban dolgoztam, nem akartak lejelenteni, és amikor mondtam h engem márpedig jelentsenek le legalább 4 órában azt mondták oké, de akkor a plusz költségeket, adó meg ilyenek a fizumból vonják le, pedig akkor sem kaptam többet 60-nál).

Szerencsére hamar találtam még akkoriban egy másik állást, amit nagyon utáltam, de muszáj volt maradnom, ezért kibírtam valahogy. Voltak akik nagyon alám akartak tenni és tiszta ideggel mentem dolgozni. Szinte sírva. Szerencsére szép lassan kicserélődtek az emberek és mostanra már aránylag mindenkivel jól megvagyok. Megérte kibírni. Állítom ha akkor feladtam volna máig nem találtam volna másik állást és nem tartanék ott ahol most.

Tehát azt mondom neked, hogy a mai világban nagyon nehéz másik állást találni, ezért maradj mindenképp, próbáld meg kerülni azokat az embereket akiket nem bírsz. Nem kell barátkozni, ők csak a kollégáid, elég hogyha megfelelően tudtok egymással kommunikálni, nem kell haverkodni egyikkel sem, csak a munkátokat próbáljátok meg egymás mellett elvégezni.

Előző munkahelyemről többek között azért jöttem el, mert a közösség eléggé visszatetsző volt számomra. Direktben nem volt konfliktus, mert aki nem tetszett, azzal igyekeztem minimális udvariassági csevejre szorítani a kommunikációt.

Viszont amikor azzal b..gattak, hogy nem akarok beilleszkedni közéjük, mert nem járok el velük piálni...

Ennek előzménye, hogy párszor elmentem, megittam két pohár bort, mert ennyit bír a gyomrom, többtől rosszul leszek és rókázok. Egész este azzal nyaggattak, hogy "nem vagyok partiarc", mert nem iszok meg egy üveg vodkát. Hiába mondtam, hogy kényes a gyomrom, egyszerűen nem megy több.

Illetve volt egy srác, aki szerintem nem bírta ki, hogy ne ő legyen állandóan a középpontban és vagy állathangokat adott ki, vagy olyan kedves mondatokat ordított a levegőbe, mint "sz.aros a pi.csám". Ezt szó szerint idéztem.

Ha napi 50-60 alkalommal kell hallgatni, akkor füldugó nélkül nagyon frusztráló tud lenni...

Finoman kértem egyszer, hogy tekerje halkabbra magát, vagy mellőzze ezeket, mert zavar a munkában. Mire vigyorogva közölte, hogy ez annyira vicces és a többieknek is tetszik, dehogy hagyja abba. Befogtam, de továbbra is rohadtul zavart.

Ugyanennél a cégnél egy korábbi irodában volt több összetűzésem egy sráccal, mert nem érezte a határt a vicces beszólások és a bunkó megjegyzések között. Ott először szépen kértem, majd nyeltem, majd egyszer elordítottam magam az iroda közepén, hogy elegem van. Más okból váltottam irodát, de rá fél évre ő is odakerült. Az akkori főnökömmel korábban együtt dolgoztam, ő is tanúja volt annak, hogy mi ment vele. Leültem és kértem, hogy beszéljen a sráccal, mert békét szeretnék, nem az előző helyen elkezdett dolgokat folytatni. Beszélt vele, mekérte, hogy mellőzze a beszólásokat. A srác megértette, vele nem is volt gond a továbbiakban.