Félsz a munkahelyed elvesztésétől?

Nem, alacsony a fizum és nem is szeretem ezért nem aggódom.

Csak a túl hosszú felmondási idő miatt nem mondtam még fel.

Amikor kerestem másikat nem örültek interjúkon, hogy csak fél év múlva tudnék kezdeni.

Az is benne van, hogy ha felmondok és fél évet ott kell még dekkolnom szrará szívatnak.

Valahol igen, de a rettegéstől azért messze van.

- még próbaidős vagyok pár napig

- nagyon jó a fizetésem, nehéz lenne egy ugyanilyet vagy ennél jobbat gyorsan találni. Az én szakmámban átlagosan olyan 4-5 hónap egy váltás legalább

- 40 felett vagyok, sok tanulással, tapasztalattal, de be kell vallanom, a szintet, új technikákat, technológiákat megtanulni is idő, energia- aki 1-2 éve esett ki az egyetemről és valóban szorgalmas, kitartó, terhelhető, az lehet méltó ellenfelem a munkaerőpiacon (a 10 évvel ezelőtti, elavult technikákban szerzett tapasztalatom meg mit sem ér, az újoncnak meg naprakész az, amit én meg szedek magamra, hogy tartsam a lépést)- amivel piacképes vagyok mégis, az a lényeglátás, kitartás, jó értelemben vett alázatos munkavégzés középvezetőként is- sajnos sok 30 alattinál nem divat ez már. Ez nem jelent szolgalelkűséget, nekem is van családom, kedves időtöltésem, nem a munka az életem, de ha valamit meg kell csinálni, mert incidens volt vagy sos vagy határidő, akkor bizony kell rugalmasnak lenni a nyafogás meg a jogok puffogtatása helyett- munkaidőben meg dolgozni kell

- gondolkodom egy lakás vásárlásán a gyerekemnek- ehhez hitel kellene, bizonytalan vagyok abban, hogy akarok-e ilyen kiszolgáltatott/röghöz kötött lenni évtizedekig… ha belevágok, nyilván a kötelezettségek miatt annyira nem ugrálnék.

Nem félek, sőt igazából jó lenne ha elveszíteném az állásom, olyan módon, hogy mondjuk megszűnik a cég, leépítések lennének stb.

Túl régóta dolgozom már ott, unom az egészet és megalázó még mindig a bér függetlenül attól, hogy mostanában többször is emeltek nekem.

Felmondani azért nem akarok, mert egyrészt kényelmes, közel van és nem túl megterhelő a munka, ráadásul a végkielégítést nem akarnám "otthagyni", most már járna egy nagyobb összeg.

Ha elküldenének legalább lenne valami nagyobb változás az életemben és jobban rá lennék kényszerítve, hogy kezdjek magammal valamit. Lehet szarabb lenne eleinte, de a kényelemből nem ártana kicsit kilépni. Magamtól meg úgysem lépném meg ezt.