Az utazás nem számít bele a munkaidőbe? Azért nem jár fizetés?

Ha te hajlandó vagy így is csinálni, akkor hülye lenne a cég magától kifizetni azt, amit eddig nem kértél el. Rontja az alku pozíciódat, hogy eddig így csináltad, ez hivatkozási alap nekik, hogy mivel eddig jó volt így, ez a normális. Ha ezzel le tud beszélni róla, hogy változtatni akarj, az neki nyereség. Nem is kicsi.

Ha te nem mered megkockáztatni, hogy még a munkavégzés idejére járó díjat is elbukd, egyáltalán ne kapj tőlük több munkát, akkor nem vagy alku pozícióban, mert ők diktálnak. Ha nem tudtok megállapodni, akkor az lesz, amit ő mond, nincs semmi ellenérved.

Ha beleállsz abba, hogy márpedig ezen túl nem dolgozol így tovább és akár azt is megkockáztatod, hogy akkor még ennyi bevételed se lesz, az teremt számodra egy alku pozíciót. Ekkor a cég mérlegelni fogja, hogy talál-e helyetted más balekot, vagy csak a tiéddel versenyképes ajánlatot, vagy kénytelen tárgyalni. Amíg nem vállalod be, hogy inkább egyáltalán nem kell tőlük pénz, addig nem nagyon tudod elérni a változást, mert ők nincsenek rákényszerítve a feltételek megváltoztatására.

Általában úgy szokás az útiköltséget rendezni, hogy ha a munkavégzés helye állandó, vagyis te bejársz a szervizbe és ott dolgozol, akkor az utazás nem része a munkaidőnek, de bejárási költségeket még ilyenkor is térítenek valamilyen mértékben.

Ha a munka része, hogy a telephelyről máshova el kell járni dolgozni, akkor általában be kell járni a telephelyre munkaidő kezdésére és ha onnan elmész máshova dolgozni, az a munkaidőd része, addig tart a munkaidő, amíg vissza nem érsz leadni a műszakot.

Ha ettől eltértek és nem kell munkakezdésre bemenned, munka után visszamenned, akkor megállapodás kérdése, hogy mi alapján fogadják el a munkaidő kezdését és végét.

Egy ilyen kiszállásos helyzetben eleve kérdéses, hogy hogyan lehet megállapítani, hogy neked 4 óra volt a féltengely csere és nem 18 óráig küzdöttél vele.

Viszont ezeket a feltételeket érdemes mindenképp előre tisztázni és állandó rendszert kidolgozni rá, mert utólag csak a vita van belőle, hogy nem ebben maradtatok.

Külföldi munka utaknál eleve szokás magán a munka díján és az útiköltségeken felül még valamilyen mértékű utazási napidíjat fizetni, amiből pl. kaját, szállást, egyéb szükségleteket meg tudsz oldani.

"Az otthonról munkába járás általában nem számít munkaidőnek,"

Nem általában, hanem egyébként sem számít munkaidőnek.

Abban az esetben, ha van egy olyan pont, ahol meg kell jelenned munkára (például telephely), és onnan kell tovább utaznod a munkavégzés helyére (tipikusan építőipar), akkor az "onnan kell tovább utaznod" a munkaidő része. A telephelyre érkezésedig viszont nem az.

Ha a lakóhelyedre megy érted a vállalati jármű (kisbusz, stb.), és úgy jutsz a munkavégzésed helyére, akkor ez az út nem része a munkaidőnek.

Úgy veszem észre, hogy szövegértelmezési hibába esetél a válaszom kapcsán.

Ez üzleti útnak minősülő munka, amit a kérdező tett, és nem a munkába (munkahelyre ment) hanem munkaügyben utazott.

Szép is lenne, ha nekem nem fizetnének azért, mert kínába és a világ több pontjára megyek céges megbeszélésekre, és azt mondanák, hogy a repülőn töltött idő nem a munkám része.

Nem estem hibába, hanem PONTOSÍTOTTAM az általad leírtakat.

Otthonról munkába járásról írtál. Az nem a munkaidő része. A munkába járás annyit jelent, hogy van egy "szokásos" munkavégzési hely. Nyilván ha onnan tovább kell utazni, az már nem munkába járásnak minősül, ezért egyértelműen a munkaidő része lesz az a fajta utazás.

Ugyanarról beszélünk, csak tettél egy olyan kijelentést, ami pontatlan.